A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

val 660 Ft-ot, illetve a törött és hiányzó üvegek figyelembevételével 470 Ft-ot kívánt keresni az üzleten, tényállásellenes és iratellenes. Következésképp a minősítés megváltoztatására nem volt törvényes alap. Az elérni kívánt ny eret ég alapján az elsőfokú bíróság minősítése helyes, ennél a privilegizált esetnél pedig a visszaesés, vagy üzletszerűség közömbös. (Legfelsőbb Bíróság B. K. 8/1955 — 3 sz. és a 8/1955 — 2 sz. állásfoglalása).— (1959. II. 2. — B. törv. 4214/1958.) Devizagazdálkodás érdekeit sértő bűntett Ha az elkobzást nem lehet foganatosítani, az elkövetőt az elkobzás alá eső tárgy értékének megfelelő összeg megfizetésére kell kötelezni. 161. A megállapított tényállás szerint : K. I.-né 1956 decemberében 1000 Ft kölcsönt adott az utóbb disszidáló M. A.-nénak, akitől fedezetül 1 db arány karkötőről szóló zálogjegyet vett át. K. L-né a karkötőt kiváltotta, majd ismét elzálogosította, végül is 1957 októberében a zálogjegyet V. Z. nevű öccsének ajándékozta. V. Z. a karkötőt kiváltotta és azt 1957. október 30-án a b.-i Kultúrcikk Kiskereskedelmi V. boltjában 7125 Ft-os vételáron értékesítette. Az ügyészség K. I.-nőval szemben, a Btá. 56. §-ára figyelemmel a Bp. 133. § (1) bek. a) pontja alapján megszüntette a deviza bűntett miatt ellene indított nyomozást és az 1950. évi 30. sz. tvr. 66. § (1) és (2) bekezdésére figyelemmel a Bp. 229.' §-a szerinti eljárás lefolytatására tett indítványt a bírósághoz. A bíróság ítéletében K. I.-nét az el nem kobozható arany karkötő egyenértéke fejében 3 500 Ft megfizetésére kötelezte. A legfőbb ügyésznek a törvényesség érdekében emelt óvása az ellenérték megfizetésére való kötelezés összegét törvénysértőnek jelölte meg. — Az óvás alapos. Az 1950. évi 30. sz. tvr. 66. § (2) bek. szerint, ha az elkobzást nem lehet foganatosítani, az elkövetőt az elkobzás alá eső értéknek megfelelő összeg megfizetésére kell kötelezni. Az iratok közt elfekvő vételijegyből, de a tényállásból is kitűnően az elkobzás alá eső karkötő 7125 Ft értéket képvisel. A karkötő értékét illetően semmiképpen sem lehet irányadónak tekinteni sem azt az 1620 Ft-ot, amit M. A.-né kapott kölcsönként a zálogháztól a karkötőre, sem azt a 3500 Ft-ot, amit 1957 szeptemberében K. I.-né kapott. A dolog értékőt nem az határozza meg, hogy mennyi kölcsönt adnak rá a zálogházban. (1959. III. 2. — B. törv. 270/1959.) 1 4 A törvényességi óvások evakorlat.a 209