A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

a kivágás megkezdésével a rendelkezésük alá vonták. H. I. I. r. terhelt a fák kivágásában ugyan tevőlegesen nem vett részt, azonban azzal, hogy a másik két terheltet a kocsiján az erdőhöz vitte, szándékosan segítséget nyújtott a cselekményük elkövetéséhez. Abból ugyanis, hogy alkonyattájt indultak el és baltát meg fűi észt is vittek magukkal, nyilván tudta, hogy fakivágás céljából mennek az erdőhöz. A terheltek a kivágott fákat eltulajdonították. A Célgazdaság fáinak kivágása és eltulajdonítása két jogtárgyat sért: a társadalmi tulajdont és a közellátásnak a BHÖ 269/b. pontjával védett érdekét. K. A. II. r. és K. P. III. r. terhelt tehát azzal, hogy jogszabály tilalma ellenére vágta ki az élőfákat, H. I. I. r. terhelt pedig azzal, hogy e cselekményük elkövetéséhez szándékosan segítséget nyújtott, a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopással halmazatban elkövette a BHÖ 269. pont b) alpontjában meghatározott és a 272. pont (1) bekezdése szerint minősülő közellátás érdekét veszélyeztető bűntettet is, éspedig K. A. és K. P. tettesi, H. I. pedig bűnsegéli minőségben. Ez utóbbi cselekményük, amely különálló jogtárgy ellen irányul, a Btá. 57. §-ában foglalt rendelkezés folytán a társadalmi tulajdon elleni bűntettel a cél- ós eszközcselekmóny egységébe nem foglalható. (1959. XII. 14. — B. törv. 2383/1959.) Mikor képez bűntettet a gyümölcsfa kivágása ? 150. Az ítéleti tényállás szerint: D. J. terhelt a földreform során 2 kat. hold szántót kapott. Földjével a termelőszövetkezetbe belépett, 1956. év őszén azonban a termelőszövetkezetből kilépett ós ettől a,z időtől fogva közte és a termelőszövetkezet között állandó volt a vita, mert terhelt a csereingátlant nem akarta elfogadni és csak régebbi saját földjét volt hajlandó továbbra is művelni. A vitás földterület tulajdoni viszonyai nincsenek rendezve. Erről a földterületről terhelt 1957. év augusztusában egy darab mintegy 300 forintot érő cseresznyefát engedély nélkül kitermelt. A járásbíróság jogerőre emelkedett ítéletével közellátás érdekét veszélyeztető bűntett miatt ítélte el a terheltet. A legfőbb ügyész a járásbíróság ítélete ellen óvást emelt. — Az óvásban kifejtett jogi álláspont lényegót illetően helytálló. A 4/1954. F. M. sz. rendelet 8. § (2) bekezdése értelmében ugyanis a árugyümölcsösökben levő gyümölcsfák kivágásához a községi tanács vb. engedélyére van szükség. Az idézett rendelet 7. § (1) bekezdése szerint viszont árugyümölcsösnek olyan gyümölcsöst kell tekinteni, amelynek területe a 800 •-ölet eléri, vagy meghaladja. Nincs adat arra, hogy az a földterület, amelyről a terhelt a cseresznyefát kivágta, árugyümölcsös lett volna, ellenkezőleg K. F. és B. Z. tanú egymást kiegészítő vallomása alapján az állapítható meg, hogy a terhelt a felszaba200