A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

szerint ugyancsak szabálysértésként minősül. (1959. VI. 15. — B. törv. 1205 1959.) Iparigazolvánnyal rendelkező kisiparos szabálytalan félvásárló és értékesítő tevékenységének büntetőjogi értékelése. 147. A megállapított tényállás szerint: A vádlott önálló hentes kisiparos volt. 1958. október 10-én Sz. K. termelőtől 6 db, egyenként 150— 160 kg súlyú sertést vásárolt. A vádlott a sertések közül ötöt nyomban leszúrt és ebből három sertésnek a termékeit üzletében közfogyasztásra kimérte, míg a további két sertés húsát lesózta. A levágott sertéseket a terhelt a pénztárkönyvbe, a termelési naplóba nem jegyezte be és az állatokra vonatkozó járlatokat is csak a vásárlások hatósági felfedezése után irattá át nevére. A járásbíróság F. S. vádlottat bűnösnek mondotta ki árdrágító üzérkedés bűntettében. A megyei bíróság végzésével az n-i járásbíróság ítéletét hatályon kívül helyezte és az iratokat a fennforogni látszó szabálysértés miatt lefolytatandó eljárás céljából az n.-i járási tanács igazgatási osztályához rendelte áttenni. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a vádlottnak a tényállásban írt cselekménye nem valósítja meg a terhére megállapított árdrágító üzér kedés bűntettének tényállását. A vádlott iparigazolvánnyal rendelkező hentes kisiparos, akinek ilyen körülmények között joga volt az élő sertések felvásárlására, leszúrására és a feldolgozott termékeknek üzletében való kímélésére. Ellenben az a magatartása, hogy a serléseket marhalevél nélkül vásárolta meg, illetve azokat csak az elkövetés felfedezése után íratta át nevére, szabály?értést valósít njeg. Az áttételt elrendelő határozat nyomán az n.-i járási tanács végrehajtó bizottságának szabályi értési előadója terheltet 1959. évi augusz tus hó 31-én hozott 868/1959. sz. határozatával az 1957. évi 40. sz. tvr. 11. § d) pontjában meghatározott szabálysértés miatt 1000 Ft bírsággal sújtotta, mert a sertéseket jogszabályellenesen vásárolta és hozta forgalomba. A megyei bíróság mint fellebbezési bíróság áttételt elrendelő végzése ellen emelt óvást a Legfelsőbb Bíróság nem tartja alaposnak. Az 1957. évi 40. sz. tvr. 2. § (1) bekezdésében írt rendelkezés szerint vágóállatot a tenyésztőtől (hizlalótól) tovább-eladás, vagy fogyasztásra való levágás céljából kizárólag feladatkörüknél fogva arra kijelölt állami vállalatok, továbbá az élelmezésügyi miniszter ós a Szövetkezetek Országos Szövetsége Igazgatóságának elnöke által, a közellátás érdekeinek figyelembevételével, meghatározott időszakokban földművesszövetkezetek vásárolhatnak fel. A tvr. 10. §-a a hivatkozott rendelkezés megszegését a BHÖ 265. pont c) alpontjában foglaltak szerint rendeli büntetni. 196