A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

A vádlott tevékenysége a Legfelsőbb Bíróság többször kifejtett álláspontja szerint azonban nem tekinthető sem ipari, sem pedig kereskedelmi vállalkozásnak. Terhelt a felvásárolt diót családjával, a téli időszakban kívánta feldolgozni, tehát akkor, amikor egy földműveléssel foglalkozó családnak a jószágok gondozásán kívül más munkája nem akad. Terhelt kifejezetten mezőgazdasági jellegű vidéken él, ahol semmiféle ipari üzem nincs. T. vidékén nemcsak ő, hanem a lakosság nagy része már évtizedek óta foglalkozik a téli időszakban diótöréssel és az ebből származó dióbél értékesítésével. Ezzel értékesíteni tudják családjuk munkaerejét és télen bizonyos jövedelemre tudnak szert tenni. Az ipar gyakorlásáról szóló rendeletek a diótörést nem sorolják fel az iparigazolványhoz kötött iparágak között, de nem sorolják azt a háziiparok között sem. Következésképp a diótörés és az így nyert dióbél értékesítése őstermelői tevékenység, amennyiben azt saját maga, vagy családja végzi, nem pedig bérmunkással végezteti. A kifejtettekre való tekintettel tehát a vádlott árdrágító üzérkedés bűntettében való bűnösségében megállapítása törvénysértő. (1959. XII. 1. — B. törv. 55011959.) Saját termésű bor és pálinka engedély nélküli kimérésének büntetőjogi-értékelése. 145. A bűnösség alapjául szolgáló tényállás lényege a következő : A vádlottnak 11/2 hold szántó és 300 •-öl szőlő ingatlana van. A vádlottnak 1958. évben az említett szőlőföldjén 250 liter bora termett, s azt 1959. év tavaszáig a lakásán engedély nélkül poharanként árusította. A borért literenként 14 Ft-ot kért és fogadott el. Ezen kívül Dr. P. L. ó-i lakostól 2 liter pálinkát vásárolt 140 Ft-ért és azt decinként 8 Ft-ért mérte ki. A járásbíróság perorvoslat hiányában jogerőre emelkedett ítéletével V. J.-né vádlottat bűnösnek mondotta ki a BHÖ 265. pont c) alpontjában felvett és a BHÖ 272. pont (1) bekezdésben foglaltak szerint minősülő árdrágító üzérkedés bűntettében. A járásbíróság ítéletét a legfőbb ügyész törvényességi óvással támadta meg, mert álláspontja szerint a 250 liter saját termésű bornak engedély nélküli kímélése bűncselekményt nem valósít meg, a 2 liter pálinkával kapcsolatos cselekmény pedig csak elenyészően csekély termékmennyiség tekintetében elkövetett üzérkedés bűntetteként értékelhető. — Az óvás alapos. Az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a termelő részéről a saját terményének, illetve termékének az eladása általában nem bűncselekmény. Az irányadó tényállásból megállapíthatóan a vádlott saját termésű borát mérte ki engedély nélkül — következésképp a bor értékesítésével kapcsolatos cselekménye árdrágító üzérkedés bűntettét nem, valósítja meg. A bor194