A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

belet eladva télen is keresethez jusson. Az ítéleti tényállás szerint a helybeli hatóságoknak erről tudomásuk van. A bíróság ítéletében bűnösnek mondotta ki K. L. I. r. és özv. Sz. S.-nó II. r. terhelteket, mint tetteseket, J. J. III. r. és Sz. J. IV. r. terhelteket, mint bűnsegéleket az árdrágító üzérkedés bűntettében. A legfőbb ügyész az ítélet ellen törvényességi óvást emelt. — A Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvást alaposnak találta. A kisiparosok gyakorlásáról szóló 1958 : 9. sz. tvr. és a végrehajtása tárgyában kiadott 2/1958. Kip. M. sz. rendelet a diótörést nem sorolja fel az iparjogosítványhoz kötött iparágak között, de a házüparí tevékenységről szóló 34/1953. M. T. sz. rendelet és az ezt módosító 49/1954. M. T. sz. rendelet sem sorolja ezt a tevékenységet a háziiparok közé. Ebből következően a diótörés és tisztítás, valamint az így nyert dióból értékesítés őstermelői tevékenység, ha az ezzel kapcsolatos munkát mezőgazdasággal foglalkozó őstermelők idegen munkaerő alkalmazása nélkül elvégzik. Terheltek azért vásárolták meg a héjas diót, hogy azt a saját munkájukkal feltörjék, megtisztítsák és mint dióbelet értékesítsék. E tevékenységük tehát nem jelent szükségtelen közbeékelődést a termelő és a fogyasztó közé. Következésképpen cselekményükkel nem valósították meg a BHO 265. pontjának c) alpontjába foglalt jogszabályban meghatározott árdrágító üzérkedés bűntettét. (1960. V. 25. — B. törv. 792/1960.) 144. A bűnösség alapjául szolgáló tényállás szerint: A vádlott egyénileg gazdálkodó dói gozó kisparaszt. 1957. október havában N. G. a sz.-i földművesszövetkezet felvásárlója a megyében járva október 13-án T. községben a vádlottnál szállt meg éjszakára. A vádlott miután megtudta vendége foglalkozását, vételre ajánlotta fel saját termésű 3 mázsa dióját. N. G.-nak azonban dióvásárlásra nem volt megbízása. Ezért megígérte, hogy ha visszamegy Sz.-ra, érdeklődni fog, s amennyiben a szövetkezetnek szüksége van dióra, úgy a terheltet erről levélben értesíti. Tíz nap múlva a terhelt meg is kapta a levelet, melyben N. G. közölte, hogy a sz-i földművesszövetkezet hajlandó tőle 150 kg dióbelet kg-onként 50 Ft-ért átvenni, de a szállítási költségek is a vádlottat terhelik. A terhelt a felhívás alapján a f-i piacra ment, ahol 342 kg héjas diót vásárolt kg-onként 14 Ft-os áron. A vádlott a megvásárolt diót családjával kívánta feltörni és így a nyert dióbelet a sz.-i földművesszövetkezet felé kg-onként 50 Ft-os áron szándékozott eladni. A héjas diót a lakására szállította, ahol azt a rendőrség nyomban lefoglalta. A járásbíróság ítéletével bűnösnek mondta ki ifj. V. J. vádlottat jelentős illetéktelen nyereség tekintetében elkövetett árdrágító üzérkedés bűntettében. 192