A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

iparengedély nélküli iparszerű kereskedést folytatott. Amikor F. B. II. r. vádlottal kapcsolatba került, F. vádlottnak minderről nemcsak tudomása volt, hanem éppen azért szervezték meg a sértett Építőipari Vállalaton belül az építkezési anyagok lopására a bűnszövetkezetet, hogy a bűnszövetkezet tagjai által a vállalattól eltulajdonított anyagokkal biztosítsák M. L. vádlott „áruellátását", akinek saját raktára, már kiépített vevőköre volt és ezáltal a gyors értékesítés, valamint a legkedvezőbb eladási ár eléiése is legbiztosítottabbnak mutatkozott. F. B. II. r. vádlott a minél eredményesebb és könnyű értékesítés' érdekében szervezte be M. L. vádlottat a bűnszövetkezetbe. Ez vezette akkor is, amikor M. közbeókeléí-ével értékesítette a saját és apja tulajdonát képező építkezési anyagokat is. Adott esetben tehát F. B. II. r. vádlott tevékenysége több mint a lopás tettese részéről az eltulajdonított dolog puszta értékesítése, mert egyben M. L. vádlott árdrágító üzérkedési tevékenységét is előmozdította, sőt abba bekapcsolódott. Ez a magatartása pedig a gazdálkodás rendjét, az árszínvonalat is veszélyeztette. (1959. VII 14. — B. törv. 380/19Ő9.) Iparengedély nélkül végzett iparszerű munka csak akkor képez árdrágító üzérkedést, ha „ipari vállalkozás" jellegével bír. 139. Az ítéleti tényállás lényege a következő : Sz. Gy. kőfejtő segédmunkás 1957 tavaszától H. J. k.-i lakos, valamint Z. G.-nó erdőterületéről saját munkaerejével építkezéshez alkalmas terméskövet fejtett ki s azt különböző személyeknek eladta. A területtulajdonosoknak a kitermelt kő után kocsinként 10 Ft bérleti díjat fizetett. A falazókövet 1250 Ft-ért, a ciklopkövet pedig 1800 Ft-ért adta el tonnánként. Iparengedéllyel nem rendelkezett a kő kifej léi éhez, ezért S. J. kőfaragó kisiparos iparengedélye alapján végezte te\ékenységét és az ő forgalmi könyvébe vezette be a kitermelt kőmennyiséget, mely után a forgalmi adót befizette. A járásbíróság perorvoslat hiányában jogerőre emelkedett ítéletében bűnösnek mondotta ki Sz. Gy. vádlottat ipar jogosítvány nélkül való iparszerű kereskedés (árdrágító üzérkedés) bűntettében. A járásbíróság álláspontja szerint a vádlott tevékenysége őstermelői tevékenységnek nem tekinthető. Azzal, hogy iparjogosítvány nőikül a kitermelt kővel iparszerűen kereskedett és ebből kívánta megélheté.-.ót biztosítani, tehát nem szükséges közbenső kereskedői tevékenységet folytatott, mely cselekménye alkalmas a gazdasági rend érdekeinek veszélyeztet étére : megvalósította a BHÖ 265. pont c) alpontjában felvett, a 266. pont (2) bekezdése szerint minősülő és a 272. pont (1) bekezdése szerint büntetendő ipar jogosítvány nélkül való iparszerű kereskedés (árdrágító üzérkedés) bűntettét. A t.-i járásbíróságnak ezt az ítéletét a legfőbb ügyész törvényességi óvással támadta meg azon az alapon, hogy az a bűncselekményt minősítő 186