A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

magasabb árat követeltek, megvalósítja a vevőknek fondorlatos tévedésbe ejtését. A vevők ugyanis feltétlenül bíznak abban, hogy az állami áruházakban az eladók hatósági áron kínálják az árut megvételre. De ezenfelül az árun elhelyezett árjelző cédulák azt a célt szolgálják, hogy a vevők maguk is meggyőződhessenek a hatósági árról, Amikor tehát a terheltek a hatósági árnál magasabb árat követeltek a vevőktől s egyúttal az árjelző cédulákat eltüntették, olyan rosszhiszemű, fondorlatos magatartást tanúsítottak, amely alkalmas volt a vevőknek a valóságos ár tekintetében való tévedésbe ejtésére. Ezzel a vevőknek kárt okoztak. A terheltek cselekménye eszerint tehát az ártúllépőssel elkövetett árdrágító visszaélés bűntettén felül megvalósítja a csalás bűntettét is. Minthogy pedig a terheltek hét vevőnek okoztak ily módon kárt, a cselekményük az állandó bírói gyakorlat szerint hétrendbeli csalás bűntettének minősül. A terheltek az ártúllépési cselekményt ugyanabból a motívumból eredő, egységes akaratelhatározással, viszonylag rövid időközökben, több ízben követtők el ós ezért azt a folytatólagosság jogi egységébe kell foglalni. Ezek szerint törvénysértéssel mellőzte a járásbíróság a csalás bűntettének halmazatban való megállapítását, valamint az ártúllépés bűntettének folytatólagosként való minősítését. (1959. VI. 3. — B. törv. 91411959.) Áruuzsora Ingatlan eladásával kapcsolatban mikor nem állapitható meg áruuzsora. 136. Az ítéleti tényállások szerint: G. A.-né terhelt 1953-ban a Cs. községben levő öröklés útján szerzett házát 20 000 Ft-ért eladta abból a célból, hogy Sz-en vegyen házat, ahol a férje és fia dolgoztak. Az eladást követően a terhelt és a férje 1953. október 11-én a sz-i K. L.-sugárút 105. sz. alatti ház felerészét 15 000 Ft-ért megvették. E házba azonban beköltözni nem tudtak és így Sz--en Cs. M. u. 3. sz. alatti házban kb. 5000 Ft költséggel egy beköltözhető lakást szereztek. A terhelt és a férje, miután a saját házukba lakáscsere útján sem tudtak beköltözni, ezért e háznak a tulajdonukat képező feleiészét 1954-ben 30 000 Ft-ért eladták. Ezt követően 1955 márciusában a terhelt és férje megvették a sz-i R. u. 5. sz. alatti ház egynegyed részét 19 000 Ft-ért. Ehhez a háziészhez egy kétszobás összkomfortos lakás tartozott. A terheltnek és családjának hármas lakáscsere útján ebbe a lakásba már sikerült beköltözni. A lakáscserével kapcsolatosan kb. 7000 Ft költség merült fel. A terhelt ós férje különböző költségeik fedezése végett a R.-u-i házrésznek az egészhez viszonyított kétharrnincketted részét 1956. augusztus 24-én eladták. 181