A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

séget aszerint, hogy a cselekmény milyen okból büntetendő súlyosabban a büntetőtörvénykönyv valamely más rendelkezése alapján. A BHÖ 423. pont (1) bekezdés második tétele szerint, ha a lopott dolog értéke 600 forintnál nagyobb, a lopás hat hónaptól.öt évig terjedhető börtönnel büntetendő. A terhelt az általa eltulajdonított ajtókat, ablakszárnyakat és deszkaanyagot 1500 Ft-ért értékesítette, azoknak az értéke tehát a 600 Ft-ot meghaladta. A cselekménye tehát a BHÖ 230. pont (1) bekezdés első tételében meghatározott egy évi börtönnél súlyosabb büntetés alá esik. A terhelt lopási cselekménye — mint visszaeső által elkövetett, a BHÖ 430. pontja szerint is hat hónaptól öt évig terjedő büntetési tétel alá esik. Ebből pedig az következik, hogy a terhelt a társadalmi tulajdon elleni cselekményének kisebb súlyú bűncselekményként való minősítése — a BHÖ 236/A. pontja (1) bekezdésében foglalt rendelkezésnél fogva — ki van zárva. Ezek szerint a terhelt cselekménye kisebb súlyú bűntettnek nem minősíthető. A BHÖ 236. pont (1) bekezdés második mondatának alkalmazására sem kerülhet tehát sor. A 236. pont (1) bekezdés második mondatában foglalt rendelkezés ugyanis csak kisebb súlyú bűntett elkövetése esetén alkalmazható. Abban az esetben azonban, ha a cselekmény a büntetőtörvénykönyv más rendelkezésében foglalt súlyosabb büntetési tétel folytán kisebb súlyúnak nem minősíthető, a BHÖ 236. pont (1) bekezdés második mondatában foglalt rendelkezések sem alkalmazhatók. A kifejtettekre tekintettel a másodfokú bíróság törvényt sértett, amikor a terhelt cselekményét kisebb súlyú bűntettnek minősítette. •>» A téves minősítésben megnyilvánuló törvénysértés a büntetés kiszabása tekintetében is törvénysértést vont maga után. A terhelt cselekménye ugyanis — a kifejtettekre tekintettel — törvényszerűen a BHÖ 232. pont (2) bekezdés első tétele szerint minősül. E bűntettre a törvény hat hónaptól tíz évig terjedhető börtön kiszabását rendeli. A Btá. 48. §-a (5) bekezdése szerint azonban javító-nevelő munka alkalmazásának nincs helye, ha a törvény öt évet meghaladó börtönt rendel. A másodfokú bíróság tehát törvényt sértett, amikor a terheltet oly bűntett miatt, amelyre a törvény öt évet meghaladó börtönbüntetést rendel, a Btá. 48. §-a (5) bekezdésében foglalt rendelkezés ellenére javító-nevelő munkára kötelezte. A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a törvényességi óvást alaposnak találta és a Bp. 227. §-a (1) bekezdése alapján megállapította, hogy a másodfokú bíróság megtámadott ítélete törvénysértő. (1960. I. 12. — B. törv. I. 2602/1959.) 165