A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

elhelyezése céljára kazettát — amire egyébként nem is volt köteles — nem bocsátott a rendelkezésére. A terhelt a köteles gondosság elmulasztásával a viszonylag nagyobb összegű pénzt felületesen és könnyelműen az italbolt söntésében, ahol több ember tartózkodott, a be nem zárható szekiénybe, tehát bárki által könnyen hozzáférhető — lényegében nyitott — helyre tette, ahol annak kellő megőrzése az adott körülmények között megfelelően biztosítva nem volt. A pénz eltűnése és ezzel a társadalmi vagyonban elállott károsodás a terheltnek e felületes, hanyag magatartásával okozati összefüggésben következett be. A terhelt a cselekményével a BHÖ 235. pontja (1) bekezdésében felvett, a társadalmi tulajdon hanyag kezelésének bűntettét valósította meg. Az eljárt bíróság tehát törvényt sértett, amikor a terheltet az ellene e bűntett miatt emelt vád alól bűncselekmény hiányában felmentette. Bár a terhelt a pénz elhelyezésének a fentebb írt körülmények között és módon történt elhelyezése mellett számolhatott azzal, hogy illetéktelen személy észrevétlenül hozzájuthat a pénzhez : a hanyagsága csak kisebb fokú, figyelemmel arra, hogy az italbolt bezárásáig maga és a férje is a helyiségben tartózkodott, és eltávozásuk előtt az italboltot gondosan bezárták. Erre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság úgy látta, hogy az elkövetett bűntett olyan csekély jelentőségű, hogy a törvény szerint alkalmazható legenyhébb büntetés is szükségtelen. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Bp. 227. §-a (1) és (4) bekezdése alapján, a törvénysértés megállapítása mellett és az elsőfokú bíróság ítéletének felmentő rendelkezését hatályon kívül helyezve, a büntető eljárást a terhelttel szemben a Btá. 56. §-a első fordulatának alkalmazásával a Bp. 175. §-a (3) bekezdésének d) pontja alapján megszüntette. Ami a sértett polgári jogi igényének a kérdését illeti, a terhelt a felvásárlás céljára szolgáló pénzösszeget elszámolási kötelezettség terhével vette át és kezelte. Anyagi felelősségét tehát a Mt. V. 192. §-át módosító 14/1956. (V. 30.) M. T. sz. rendelet 25. §-a (2) bekezdése alapján kell elbírálni. E jogszabály szerint a pénzkezelő az elszámolásra átvett pénzösszegben keletkezett hiányért teljes mértékben felel, kivéve ha a hiány erőhatalom, véletlen vagy egyéb rajta kívül álló okból következett be és annak bekövetkezését kellő gondossággal nem akadályozhatta meg. Ezzel kapcsolatban téves az eljárt bíróságnak az a megállapítása, hogy a kár a terhelt magatartásától függetlenül, harmadik személy el nem hárítható magatartása következtében keletkezett. A károsodás a terhelt fentebb leírt hanyag magatartásával okozati összefüggésben következett be, s a bekövetkezett kárért ez alapon is anyagi felelősség terheli. De a kártokozó magatartáson alapuló felelősségtől függetlenül a fentebb idézett jogszabály értelmében a bekövetkezett káiért bűnösségének megállapítása nélkül is teljes mértékben felel annálfogva, hogy a kár bekövetke155