A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

A Legfelsőbb Bíróság ennélfogva — a törvénysértés megállapítása mellett — a hivatkozott ítéleteket minősítési és büntetést kiszabó részeik­ben a Bp. 227. § (4) bekezdése értelmében hatályon kívül helyezte s a ter­helt cselekményének a társadalmi tulajdon sérelmére ismételten hűtlen kezeléssel elkövetett bűntettként való minősítését mellőzte. (1959. IX. 28. — B. törv. I 1331/1959.) A társadalmi tulajdon hűtlen kezelésének bűntettében váló bűnösség törvény­sértő megállapítása annak-könnyelmű kezelése helyett. 111. A terhelt 1957. február 15-ig a megyei terményforgalmi vállalat telepén telepvezető volt. E minőségében 1956. október 28-án, amikor a húsipari vállalat egyik gépkocsija a telepen kukoricaszállítás végett megjelent, engedélyt adott a telep egyik éjjeli őrének, hogy a neki használatra kiadott vállalati őrbundát a húsipari vállalat egyik dolgozójának egy napi használatra kölcsönadja. A terhelt a kölcsönadás engedélyezésekor elmulasztotta a kölcsönvevő dol­gozó nevének és közelebbi személyi adatainak lerögzítését. Minthogy az ismeretlen dolgozó a kölcsönvétel után külföldre, ismeret­len helyre eltávozott s az őrbunda visszajuttatásáról nem gondoskodott, a terhelt hanyag eljárása következtében a terményforgalmi vállalat 1500 Ft összegű kárt szenvedett. A megyei bíróság a terhelt bűnösségét társadalmi tulajdon hűtlen keze­lésével elkövetett bűntettben állapította meg, s a terheltet — 20 %-os bércsökkentéssel — 4 havi javító-nevelő munkára ítélte. A Legfelsőbb Bíróság elnökének törvényességi óvása alapos. A megyei bíróság álláspontja szerint a terhelt már azáltal is bűncselek­ményt követett el, hogy a vállalata éjjeli őrének használatra kiadott őrbun­dának egy idegen vállalat szállítómunkása részére való kiadását egyáltalán engedélyezte. A megyei bíróság állásfoglalása törvénysértő. A BHÖ 231. pontban felvett, a társadalmi tulajdon sérelmére hűtlen kezeléssel elkövetett bűntett elkövetési tevékenysége : a társadalmi tulaj­don kezelőjének vagy gondozójának a maga vagy más anyagi érdekében történő visszaélése. E bűncselekmény megvalósításához tehát az elkövető részéről célzatosság, de legalábbis szándékosság szükséges, továbbá annak tudata, hogy az említett visszaélés szükségképpen kárt okoz a társadalmi tulajdonban. • Az adott esetben semmiféle adat nincs arra vonatkozólag, hogy a ter­helt — az ismeretlen kölcsönvevővel összejátszva — azért járult volna hozzá az őrbunda kölcsönadásához, hogy a kölcsönvevőt az őrbunda végleges birtokába helyezze. 141

Next

/
Oldalképek
Tartalom