A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

Az itt felsorolt körülmények alapján a Legfelsőbb Bíróság alapot látott a Btá. 55. § (1) bekezdésében foglalt kedvezmény alkalmazására. A földműves-napszámos származású tsz. tag terhelt e kedvezményre egyébként is érdemesnek mutatkozik. (1959. IV. 28. — B. törv. I. 697J1959. sz.J Társadalmi tulajdont károsító bűntett megállapításának törvénysértő mellőzése a tényállás felderítetlensége folytán. 108. T. terhelt a k.-i boltnak, B. terhelt pedig az o.-i boltnak volt a vezetője. Az utóbb említett bolt többek között motorkerékpárt is árusított. Mivel T. terhelt motorkerékpárt szeretett volna vásárolni, hogy azon családjához hazajárhasson, de ehhez pénze nem volt: 1958. szeptember 2-án B. terhelttel megegyezve egy fiktív árukiadási jegyet készítettek. A 12 676 Ft értékű fiktív árukiadási jegy szerint T. terhelt az o.-i bolttól 500 kg kristálycukrot és 60 000 db Kossuth cigarettát vett át, de tulajdonképpen ezek helyett 1 db motorkerékpárt kapott. T. terhelt a motorkerékpárt a sajátjaként kívánta használni, egyszer haza is ment vele Sátoraljaújhelyre. Másfél havi használat után a motorkerékpár visszakerült a sértett vállalathoz, mert cselekményüket felfedezték. A járásbíróság a két terheltet bűnösnek mondotta ki 1 rendbeli, a BHÖ 463. pontjába és a 465. pont d) alpontjába felvett magánokirathamisítás bűntettében. Ezért őket 800 — 800 Ft pénzbüntetésre ítélte. Az ítélet fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett. .Az ítéletet a legfőbb ügyész törvényessógi óvással támadta meg. — A törvényességi óvás alapos. A járásbíróság által meghozott ítélet törvénysértő. A bíróság a terheltek eszközcsel ekrr. énjét bírálta el csupán, míg a célcselekrr.ény elbírálatlan maradt. A terheltek cselekménye ugyanis nemcsak a magánokirathamisítás bűntettét valósítja meg, hanem — a megállapítandó tényállástól függően — a társadalmi tulajdon téréinére bűnszövetkezetben elkövetett sikkasztás vagy hűtlen kezelés bűntettét is. E vonatkozásban azonban a járásbíróság nem állapított meg tényállást. Az eljárás során tisztázni kellett volna, hogy T. terheltnek egyáltalán milyen szándéka volt a motorkerékpárral, hogyan kívánta azt iratokkal, engedéllyel stb. legalizálni, a motorkerékpárt hányszor használta és ezáltal okozott-e kárt s milyen összegben. A fenti kérdések tisztázása után lesz a bíróság abban a helyzetben, hogy a terheltek célcselekményét is megfelelően minősíteni tudja. Mindezek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Bp. 227. § (1) és (4) bekezdése alapján a megalapozatlanságban ós a minősítésben megnyilvánuló törvény/ sértést megállapítva a megtámadott határozatot hatályon kívül helyezte és az ügyet új eljárásra a járásbírósághoz visszaküldte. (1959. XI. 2. — B. törv. III. 1665/1959. az.) 136