A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

Az ítélet hozatalakor már életbe lépett a termelési és terményértékesítési szerződések rendszerét átfogóan szabályozó 1958 : 17. sz. tvr., mely hatályon kívül helyezte a 167/1951. M. T. sz. rendeletet. A hizlalásra vonatkozó szerződés megkötésével az állatra nézve nem áll be tulajdonjogi változás, az továbbra is az állattartó szerződő tél tulajdonában marad. Minthogy tehát a szerződéssel az élőállat társadalmi tulajdonba vagy kezelésbe nem kerül, így az e'idegenítő cselekménye nem valósítja meg a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett sikkasztást (288. koll. állásfoglalás). így a terheltnek a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett sikkasztás bűntettében való bűnösségének a megállapítása törvénysértő, miért is a törvénysértés megállapítása mellett a terheltet az e címen emelt vád alól a Bp. 180. § b) pontja alapján bűncselekmény hiányában fel kellett menteni. Nem merült fel adat arra sem, hogy a terhelt a sertéseket azért adta volna el, hogy ezáltal kielégítési alapul szolgáló vagyonát csökkentse, vagy hitelezője részére hozzáférhetetlenné tegye. Az iratokból kitűnően a terheltnek épülő háza is van s így a hitelező kielégítésére kellő vagyonnal rendelkezik, így terhére a BHÖ 483. pontjában meghatározott bűntett sem állapítható meg. (1959. VI. 2. — B. törv. IV- 966/1959. sz.) Szerződéssel hizlalásra lekötött állatok elidegenítésének büntetőjogi értékelése. 105. A terhelt 1957. október 7-én és'október 24-én az állatforgalmi vállalat kirendeltségénél 8 db sertésre hizlalási szerződóst kötött. A sertések hizlalására darabonként 400 Ft, összesen tehát 3200 Ft előleget vett fel. A sertéshizlalási szerződés 14. pontja szerint a szerződéssel lekötött állatokat elidegeníteni tilos. A járlatlevelekre az állatforgalmi vállalat megbízottja a sertések elidegenítésének a tilalmát bélyegzővel rávezette. A terhelt a hizlalásra lekötött sertéseket részben eladta, részben pedig a maga és családja részére levágta. A szerződő vállalat 1958. február 21-én tudomást szerzett a sertések eladásáról, illetve levágásáról és ugyanezen a napon feljelentést'tett a terhelt eUen. A terhelt a felvett 3200 Ft előleget 1958. február 27-én az állatforgalmi vállalatnak visszafizette. E tényállás alapján a járásbíróság a terheltet azért, mert a birtokában levő idegen ingó dolgot (a sertéseket) jogtalanul eltulajdonította, bűnösnek mondotta ki a BHÖ 230. pontjában felvett, a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett sikkasztás bűntettében és ezért őt 5 havi 10 %-os bércsökkentéssel járó javító-nevelő munkára ítélte. Az ítélet perorvoslat hiányában jogerőre emelkedett. — A legfőbb ügyésznek az ítélet ellen emelt törvényességi óvása alapos. A nyomozati iratoknál levő sertéshizlalási szerződésre rávezetett ellenőrzési feljegyzés tanúsága szerint a szerződésileg lekötött állatok — amelyek130