A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

Az elsőfokon eljárt járásbíróság ítéletének tényállása a terhelt terhére mutatkozó magánokirathamisítás vonatkozásában hiányos. Az igazságügyi könyvszakértő a meghamisított jegynyilvántartások számát a tárgyaláson hétben jelölte meg, ezeket a megfelelő jegyátvételi-jegyzékekkel páro­sítva ki is válogatta, esetenként kimutatva a be nem vételezett jegyek számát. A fellebbezési bíróság e hiányosság ellenére nem élt a Bp. 201. § b) pontjában előírt törvényi kötelességével. Törvénysértő a fellebbezési bíróság ítéletének a magánokirathamisítás bűntettét illetően a bűnhalmazat megállapításának mellőzését kizáró állás­pontja is. A másodfokú bíróság a magánokirathamisítás halmazatként való megállapítására azért nem talált alapot, mert a BHÖ. 142. pontjában fel­vett törvényhely a közhivatalnok hasonló cselekményére a büntetési tétel felső határát tekintve 10 éves büntetési tételt állapít meg. Terhelt ismételtnek minősített társadalmi tulajdon elleni cselekménye mellett a magánokirat­hamisításnak halmazatkénti megállapítása azt a visszás helyzetet idézné elő, hogy a fokozottabb büntetőjogi felelősséggel tartozó közhivatalnok a terhelttel azonos cselekménye enyhébb büntetési tétel alá lenne vonandó. Következésképpen kedvezőbb helyzetbe kerülne az, aki közhivatalnoki állásával kapcsolatban követ el ilyen cselekményeket, mint az, aki köz­hivatalnoki állás felhasználása nélkül. A másodfokú bíróság álláspontja törvénysértő. A Btá. 57. § (1) bekezdése szerint: ha ugyanannak az elkövetőnek egy vagy több cselekménye több bűntettet valósít meg (bűnhalmazat), a büntetést valamennyi bűntettért egy büntetésben kell kiszabni (össz­büntetés). Adott esetben a terhelt a társadalmi tulajdon sérelmére sikkasztásokat, ezenfelül magánokirathamisításokat követett el. Cselekményét tehát a módosított 1950 : 24. sz. tvr. 3. §-ában foglalt, az 5. § (2) bekezdés első tétele szerint minősülő társadalmi tulajdon sérelmére sikkasztással ismé­telten elkövetett bűntettnek és ezzel halmazatban a BHÖ 463. pontban foglalt a BHÖ 464. pont (2) bekezdés szerint minősülő 7 rendbeli magán­okira thamisítás bűntettének kell minősíteni. • Törvénysértő a fellebbezési bíróság ítéletében elfoglalt az a jogi állás­pont, hogy a magánokirathamisítás halmazati értékelése esetén a közhiva­talnok enyhébb elbírálásban részesülne azonos cselekmény elkövetése esetén a nem közhivatalnokkal szemben. Ha ugyanis a közhivatalnok ismé­telten követ el „hivatali sikkasztást", akkor bűnösségét az állandó ítélke­zési gyakorlatnak megfelelően a módosított 1950 : 24. sz. tvr. 3. §-ában foglalt, s a (2) bekezdés első tétele szerint minősülő társadalmi tulajdon sérelmére sikkasztással ismételten elkövetett bűntettel halmazatban álló rmgánokirathamisításban kell megállapítani. 128

Next

/
Oldalképek
Tartalom