A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

hajtási eljárást indított és ennek során 1958. június 1. napján a bírósági végrehajtó 10 db. tyúkot foglalt le 240 Ft becséri ékben. 1958. október 12-én az OTP fiók javára 7771 Ft követelés erejéig ismét foglalást eszközöltek, s ennek során egy lovat, szekeret, ekét és boronát foglaltak le. Az utóbbi ingókra elrendelt árverés sikertelen maradt, mert a terhelt az árveiési határnap előtt a lovat eladta, a pénzt nem a végrehajtást kérő követelése töri esz télére fordította. A szekér, eke, borona nem volt az árverés helyén. Ugyancsak értékesítette a terhelt a 10 tyúkot is s a vételárat saját céljaira használta fel. A járásbíróság a terheltet a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett sikkasztásban mondta ki bűnösnek. A megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletének a cselekmény minősítésére vonatkozó rendelkezését megváltoztatta, a terhelt cselekményét társadalmi tulajdon sérelmére zártöréssel elkövetett sikkasztás bűntettének minősítette és az elsőbíróság által alkalmazott börtönbüntetést ezért tekintette összbüntetésként kiszabottnak. A legfőbb ügyész az ítéletek ellen törvényességi óvást emelt, mivel a bíróság hivatalból nem vizsgálta, hogy nem törvénysértéssel történt-e a terhelt ingóságainak a lefoglalása. — A törvényességi óvás alapos. A Vht. 56. §-a értelmében még az adós beleegyezésével sem lehet lefoglalni azokat az ingóságokat, amelyeket a jogszabály a végrehajtás alól mentesít. A tiltó rendelkezés ellenére eszközölt foglalás hatálytalan, ahhoz semmiféle jogkövetkezmény nem fűződhet. A törvényességi óvással támadott ítéletek meghozatala előtt a bíróságnak vizsgálnia kellett volna, hogy a terhelttől lefoglalt ingóságok nem mentesek-e a végrehajtás alól. Ezt annál inkább meg kellett volna tennie, mert a tényállás szerint a terhelt élethivatásszerűen mezőgazdasággal foglalkozik, így valószínűnek, látszik, hogy a tőle lefoglalt mezőgazdasági felszerelések, állatok, vagy azok egy része a Vht. 58. §-a alapján mentesek a végrehajtás alól. Ez esetben pedig a tényállásban megállapított cselekménye bűncselekményt nem képez. A bírósági végrehajtók sem tüntették fel — szabályellenesen — a foglalási jegyzőkönyvben, hogy milyen ingóságokat hagytak mentesen a foglalás alól. Ezért a foglalási jegyzőkönyv sem nyújthat támpontot a mentesség kérdésében való állásfoglaláshoz. így az óvással támadott ítéletek megalapozatlanok, mert a végrehajtás alóli mentesség kérdésének vizsgálata nélkül hozták meg döntésüket a bíróságok. (1959. XI. 24. — B. törv. IV. 690/1959. sz.) 125