A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

amelyen a sértett vállalat leltárában szerepel a bűncselekmény által érintett áru, hanem az az összeg, amelyen a bűncselekmény elkövetője a kériéses árut az állami kiskereskedelmi forgalomban mint fogyasztó megvásárolhatja. A fenti kollégiumi állásfoglalások értelemszerűen az érték megállapításával kapcsolatban az olyan árukra vonatkoznak, amelyek a fogyasztók részére a kereskedelmi forgalomban megszerezhetők és ugyanakkor a vállalatoknál is a különböző termelési folyamatoknál felhasználást nyernek. Vannak azonban olyan áruféle&égek, nyersanyagok és félgyártmányok, amelyek a fogyasztók részére az állami kereskedelemben be nem szerezhetők, mert kizárólag export célokat szolgálnak, az egészségre ártalmasak, a szabad felhasználásuk a közbiztonságra veszélyes, stb. Ezek értékének megállapításánál nem lehet a kereskedelmi fogyasztói árat figyelembe venni, mert ezeknek az áruféleségeknek, nyersanyagoknak fogyasztói ára nincs, de nem számitható értékük a vállalati beszerzési ár leltári értéke szerint sem. A népgazdaság egyes ágazatainak, üzemeinek egyn áshoz való gazdasági kapcsolatában az árak megállapításának sajátos gazc as 'gi szempontjai érvényesülnek, ennek következtében az ilyen vállalati be; zen ési és leltári árak sem felelnek meg minden esetben az áru reális értékének. A terhelt a hektoliterfokonként 6,26 Ft-os vállalati értékű szeszt 100 Ft-os áron adta el, a vevők ennyire értékelték és ennyiért vették meg. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint abban az esetben, ha valamely árunak a fentebb említett okokból nem határozható meg a fogyasztói ára, az érték kiszámításánál a bűncselekmény által érintett árucikk, anyag értékét az ahhoz hasonló, vagy hasonló célt szolgáló és kereskedelmi forgalomban kapható árucikk árának figyelembevételével kell megállapítani. Adott esetben a terhelt által eltulajdonított metilalkohollal denaturált szesz értéke — használati értéke — nem csekélyebb a háztartási célra kereskedelmi forgalomba hozott denaturált szesz értékénél, melynek ára literenként 16,50 Ft. Törvényt sértett tehát a másodfokú bíróság azáltal, hogy az ellopott dolog értékét literenként 6,26 Ft-os egységárral számította és ennek eredményeként az elsőbíróság ítéletét hatályon kívül helyezve az ügyet szabálysértési eljárásra tette át, holott az ellopott szesz értéke literenként csak 16,50 Ft-ot számítva a 200 Ft-ot meghaladja. Ezen túlmenően azonban a tárgyaláson és az említett átiratban adatok merültek fel arra nézve, hogy a terhelt által ellopott és forgalomba hozott szesz az egészségre veszélyes. Ezek az adatok a Bp. 178. § (3) bekezdése alapján azt a kötelességet rótták az elsőfokú bíróságra, hogy ebben az irányban vizsgálat tárgyává tegye, fennforog-e a terhelttel szemben a BHÖ 185. pontjába felvett bűntett. Ehhez képest a szeszt az Igazságügyi Vegyvizsgáló Intézetben meg kellett volna vizsgáltatni, a vizsgálat eredményéhez képest bírósági orvost kellett volna meghallgatni és a továbbiakban ezek figyelembevételével folytatni az eljárást. 117