A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

adást zavaró személyeket. A rendzavarás oly mérvű volt, hogy a színpadról is leszóltak intézkedés tétele végett. B. L. sértett erre kilépett az ajtón és az ott várakozó terheltet rendes viselkedésre intette. Terhelt erre úgy, arcul ütötte sértettet, hogy sértett ennek következtében 8 napon túl, de 20 napon belül gyógyuló sérülést szenvedett. A járásbíróság perorvoslat hiányában jogerőre emelkedett ítéletével bűnösnek mondotta ki V. J. terheltet a BHÖ 18 9./A pontjának (1) bekezdésében foglalt és annak (2) bekezdés első tótele szerint minősülő garázdaság bűntettében. A legfőbb ügyész törvényességi óvást emelt a járásbíróság ítélete ellen. A Legfelsőbb Bíróság ezt az óvást alaposnak találta. Ugyanis az ítélkezési gyakorlat már állandósult abban a vonatkozásban, hogy minden olyan cselekmény, mely a garázdaság bűntettét megvalósítja, de egyéb jogi tárgyat is sért (élet, testi épség stb.), a garázdaság bűntettével halmazaiban áll. (Legf. Bír. btő koll. 145. B. H. 1956. évi 5. szám.) Törvényt sértett tehát az elsőfokú bíróság, amikor terhelt bűnösségét a garázdaság bűntettén felül a BHÖ 360. pontjában foglalt és a 361. pont (1) bekezdés másodüi tétele szerint minősülő súlyos testi sértés bűntettében nem állapította meg. Törvényt sértett továbbá a járásbíróság azáltal is, hogy a garázdaság bűntettét a BHÖ 189/A. pontjának (2) bekezdés első tétele szerint minősítette. x Eszerint büntetendő ugyanis a garázdaság elkövetője, ha cselekményét a rend helyreállítása iránt intézkedő hivatalos személy felszólítására sem hagyja abba. Az is kétségtelen, hogy a tényállás szerint B. L. sértett felszólította terheltet a rendzavarás abbahagyására. Azonban ez a sértett mint polgári ruhában levő önkéntes tűzoltó saját elhatározásából teljesített és látott el rendezői feladatot a község ifjúsága által megszervezett előadáson, illetve mulatságon, hivatalos személynek tehát nem volt tekinthető. A Legfelsőbb Bíróság mindezek alapján — a legfőbb ügyész törvényességi óvása folytán — megállapította, hogy a járásbíróság ítélete a cselekmény minősítésére vonatkozó részében törvénysértő. (1959. IX. 8. — B. törv. 1669/1959.) \ 108