A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai 1958. XI.-1960. X. (Budapest, 1961)

Ha a cselekmény a garázdaság bűntettén felül más közrend elleni bűntett tényállási elemeit is megvalósítja, a súlyosabb büntetéssel fenyegetett bűntettet kell megállapítani. i 89. A bizonyított tényállás szerint: Terhelt 1957 nyarán S.-on nappal az utcán E. I.-né és annak sógornője előtt elővette a hímtagját, azt rázni kezdte, 1958. februárjában ugyancsak S.-on az Ady Endre utcában elővette hímtagját P. L-né ós annak kislánya, valamint T. E. előtt és mutogatta nekik, majd ugyanaznap délután ugyanezt tette H. S.-nó előtt, annak lakásánál; 1958. április 30-án a s.-i temetőben kisgyermekek előtt mutogatta a nemiszervót, azokat ezzel meg is ijesztette úgy, hogy sírva szaladtak ki a temetőből; ugyanezen a napon az Ady Endre utcában M. F.-nó kislánya előtt is mutogatta a nemiszervét. A járásbíróság ítéletével a terheltet bűnösnek mondta ki — a vádtól eltérően — a BHÖ 348. pontjában felvett, 3 rb. — ebből két esetben folytatólagosan elkövetett — nyilvános szeméremsértő cselekmény bűntettében. Az ügyész részéről az eltérő minősítés miatt bejelentett fellebbezési óvás folytán az elsőbírói ítéletet másodfokon a megyei bíróság bírálta felül és végzésével a fellebbezési óvást elutasította. Az ekként jogerőre emelkedett ítélet és a másodfokú bíróság végzése ellen a legfőbb ügyész törvényességi óvást emelt. — A törvényességi óvás az alábbiak szerint alapos. ' Az elsőfokú bíróság a terhelt cselekményének — a vádtól eltérően — a BHÖ 348. pontjában felvett szemérmet sértő bűntettként minősítését azzal indokolta, hogy a garázdaság köznapi fogalma bizonyos agresszív jelleget tartalmaz, ami a terhelt cselekményében není fedezhető fel. A garázdaság bűntettének törvényi tényállása a közrendet, a szemérmet sértő bűntett tényállása pedig a nemi erkölcsöt védi. A terhelt magatartása nem a közrendet sértette, hanem egyes személyeket botránkoztatott meg. A cselekmény indító okai a garázdaságtól eltérőek: a terhelt a nemiséggel kapcsolatos megbotránkoztató cselekményeit azért követte el, mert elferdült hajlamának, nemi érzésének ez bizonyos élvezetet jelentett. Az adott esetben tehát nem a közrendet sértő garázdaság bűntette, hanem a nemi erkölcsöt sértő bűncselekmény valósult meg. A másodfokú bíróság végzésében kifejtett álláspont szerint a terhelt a cselekmények elkövetésekor jellegzetesen szeméremsértő magatartást tanúsított, amelyekben ugyan a cselekmény természeténél fogva garázda elemek is fellelhetők; ennek azonban nincs jelentősége, mert a terheltnek a cselekmény elkövetésekor a garázdaságtól eltérő indokai voltak és pedig a nemi ösztön természetellenes kielégítése. A Legfelsőbb Bíróság az eljárt bíróságok álláspontjával nem ért egyet. Az 1955. évi 17. sz. tvr. 7. §-ában meghatározott, a BHÖ 189/A. pontjába felvett garázdaság bűntettének jogi tárgya a közrend és a közbiztonság. Elkövetési cselekménye a garázdálkodás, illetve a közrendnek garázda 105