Döntvénytár. Bírósági határozatok, 1953. október - 1955. december (Budapest, 1956)

BHÖ. 237—252. pontjai 91 3. Ha az említett bűntett olyan körülmények között valósult meg, amelyek az elkövető magatartását jelentős mértékben mentik, a büntetésnek a Btá. 14. § (2) bekezdése alapján történő korlátlan enyhítése, illetve a Btá. 56. §-ára alapított felmentés különösen indokolt lehet. Indokolás: 1. Az önkényes kilépéssel vagy igazolatlan munkamulasztással elkövetett, tervet veszélyeztető bűntett miatt indult bűnügyben többször előfordult, hogy a bíróságok a munkafegyelem megsértésének megállapítása mellett nem helyeztek súlyt annak vizsgálatára, vajon az elkövető magatartásával termék előállítására, kezelésére, vagy a BHÖ. 240. pont (1) bekezdésében felsorolt további feladatokra vonatkozó, jogszabályon alapuló kötelességét sértette-e meg s ezzel egyben a népgazdasági terv vagy valamely részletterv megvalósítását veszélyeztette-e. Ez a szemlélet törvénysértő, s szükségessé tette e tárgyban elvi döntés meghozatalát. A munkaviszonynak önkényes kilépéssel való egyoldalú megszüntetése és az igazolatlan munkamulasztás a Munka Törvénykönyve 112. § 3. pont rendelkezése szerint fegyelmi vétség. Önmagában nem bűncselekmény, mert nincs olyan jogszabály, amely önmagában az önkényes kilépéshez és igazolatlan munkamulasztáshoz büntetőjogi következményeket fűzne. Ha azonban az önkényes kilépés vagy igazolatlan munkamulasztás konkrét esetben az ilyen magatartással nem szükségképpen velejáró, olyan mozzanatokkal kapcsolatos, amelyekkel együtt az már valamely bűncselekmény tényállását is megvalósítja, ilyen esetben, de csakis ilyen esetben a fegyelmi felelősség mellett a büntetőjogi felelősség is megállapítandó. Világosan kifejezésre juttatja ezt a M. T. végrehajtási utasítása 174. §-ának (2) bekezdése, amely szerint a fegyelmi büntetés kiszabása a fegyelmi vétség esetleges büntetőjogi következményeit nem érinti. Az 1950. évi 4. sz. tvr. 4. §-ának a BHÖ. 240. pontjába felvett rendelkezése szerint: Bűntettet követ el, aki valamely termék vagy termény előállítására (termelésére), kezelésére, felhasználására, bejelentésére, rendelkezésre bocsátására, megszerzésére vagy forgalomba hozatalára vonatkozó, jogszabályon vagy ilyen jogszabály értelmében tett hatósági rendelkezésen alapuló kötelességét szándékosan megszegi és ezzel a népgazdasági terv vagy valamely részeletterv megvalósítását veszélyezteti. A M. T. 14. §-a szerint mindenkire, aki munkaviszonyba lép, az a kötelesség hárul, hogy az előírásoknak megfelelő, rendszeres munkát végezzen. E kötelesség nyilvánvalóan jogszabályon alapuló kötelesség. Ha azután ez termék, termény előállítására, kezelésére, felhasználására, bejelentésére, rendelkezésre bocsátására, megszerzésére vagy forgalombahozatalára vonatkozik, s a munkaviszonyban levő személy ezt a kötelességét szegi meg önkényes kilépéssel vagy igazolatlan munkamulasztással, ezzel a BHÖ. 240. pontban szereplő bűncselekmény tényállásának egyik eleme megvalósult. E bűncselekmény megállapíthatásához azonban szükség van arra is, hogy az önkényes kilépéssel, illetve igazolatlan munkamulasztással történt, fentebb említett irányú kötelességsértés eredményeként a népgazdasági terv vagy valamely részletterv megvalósítása ténylegesen veszélyeztetve legyen. Enélkül a szóbanlevő bűncselekmény meg nem állapítható. Törvénysértő tehát minden olyan bírói állásfoglalás, amely a munkaviszonynak önkényes kilépéssel való egyoldalú megszüntetése és az igazolatlan munkamulasztás mellett nem vizsgálja, hogy az termék előállítására, kezelésére, felhasználására (stb.-re) vonatkozó munkakörben történt-e, avagy figyelmen kívül hagyja, hogy fennforog-e az adott esetben az önkényes kilépéssel, illetve igazolatlan munkamulasztással okozati összefüggésben a népgazdasági terv vagy valamely részletterv megvalósításának veszélyeztetése. Nincs jogszabály, amely e kettős előfeltétel nélkül az említett önkényes kilépést és igazolatlan munkamulasz-