Döntvénytár. Bírósági határozatok, 1953. október - 1955. december (Budapest, 1956)

88 BHÖ. 230.—235. pont. Büntetéskiszabás. zett hasonló esetek sokaságához képest elenyészően csekély számúak és nem nagy jelentőségűek. így — a tárgyi oldalról nézve — a vádlottakat terhelő hanyagság súlya is, jelentősége is csekélynek mutatkozik. Ugyanakkor a vádlottak személye nemcsak kifogás alá nem esik, ellenkezőleg, kedvező vonásokat tüntet fel. Több évtizede működnek a MÁV szolgálatában és munkájukkal elismerést és megfelelő előrehaladást, bizalmas jellegű magas beosztást értek el. Képességeik és jó munkájuk elismerését mutatja, hogy a jelen ügy ellenére is változatlanul az eddigi felelősségteljes állásukban dolgoznak. Ezek szerint a vádlottak mulasztása a bűnösség, illetőleg a társadalomveszélyesség szempontjából kivételesen enyhe természetű és csekély jelentőségű. 1109. 407. A dolgozó által a társadalmi vagyon sérelmére elkövetett csekély kárt okozó bűncselekmények büntetésének szempontjai. I. A vádlott, aki a MÁV alkalmazásában pályamunkásként dolgozik, a pályaudvaron tehervonatról szenet dobált le, azzal a szándékkal, hogy azt majd később elviszi és a saját szükségletére felhasználja. Cselekményét azonban a helyszínre érkezett rendőr leleplezte. A vádlott által eltulajdonított 30 kg szén visszakerült a MÁV birtokába. A büntetés enyhítésére irányuló védelmi fellebbezés alapos. Az ellopott szén értéke csekély. Jóval 100 forinton alul van. A vádlott nem sokkal a bűncselekmény elkövetése előtt töltötte be a 19. életévét. A felesége ebben az időben terhes volt. A vádlott a súlyosabb családi és anyagi nehézségeinek a következtében, télvíz idején követte el a tüzelőszer-lopást. A büntető eljárás folyamatba tétele után gyermeke született. A büntetlen előéletű tettes által a társadalmi tulajdon sérelmére a fentiekhez hasonló csekély kárt okozó cselekmény a társadalmi védekezés szempontjából általában nem teszi szükségessé az alkalmazható legsúlyosabb büntetési nemnek, a börtönbüntetésnek a kiszabását. Azt, hogy ilyen intézkedés megtételére szükség van-e, a cselekmény elkövetési körülményeinek, a motívumoknak az igen gondos mérlegelése után kell eldönteni. Rendszerint nem mellőzhető a börtönbüntetés kiszabása még csekélyebb kár okozása esetén sem a visszaesőkkel és fosztogatókkal szemben. Ilyen esetben eredményesen szolgálhatja mind az általános megelőzés, mind az egyéni nevelés célját a pénzbüntetés. Ezért Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú ítéletnek a büntetés kiszabására vonatkozó részét megváltoztatta, és a Btá. 51. § (3) bekezdés alkalmazásával 200 Ft pénzbüntetést szabott ki. Ezenfelül a Legfelsőbb Bíróság Btá. 67. § (1) bekezdése alapján egyben mentesítette a vádlottat a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól is. Irányításként megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a kisebb súlyú bűncselekményt elkövető, első ízben megtévedt olyan dolgozónál, aki fegyelmi jogkör alatt áll, meg kell vizsgálni, hogy büntetés kiszabása helyett a fegyelmi eljárás lefolytatása nem szolgálná-e megfelelően az általános és az egyéni megelőzést. Ha a fegyelmi eljárás lefolytatásának a Munka Törvénykönyve alapján még helye van, ilyen esetekben a társadalmi tulajdon hathatós megvédését szolgálja az olyan bírói intézkedés is, amely a Btá. 56. §-ának az alkalmazása mellett az elkövető fegyelmi hatóságát a fegyelmi eljárás lefolytatása végett keresi meg. II. A MÁV kocsirendező foglalkozású vádlottat az elsőfokú bíróság a társadalmi tulajdon ellen elkövetett lopás miatt 3 hónapi börtönre ítélte. A Legfelsőbb Bíróság ezt az ítéletet annyiban változtatta meg, hogy a börtönbüntetés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette.