Döntvénytár. Bírósági határozatok, 1953. október - 1955. december (Budapest, 1956)

Btd. 48. § 33 Olyan személyek, akik súlyosabb megítélésű bűntett miatt már börtönbüntetést állottak ki, újabb bűncselekmény elkövetésével általában a még mindig fennáló, erősen fokozott társadalmi veszélyességüknek adják tanújelét, aminek megszüntetése javítónevelő munkának eredményeként nem remélhető. Lehetnek természetesen kivételes esetek, amelyekben az előzően elkövetett súlyosabb bűntett és az újabb bűncselekmény jellege, indítékai annyira különbözők, hogy közöttük a javítónevelő munka alkalmazását kizáró összefüggés fel nem ismerhető. Ilyen kivételes esetekben a javítónevelő munka alkalmazását az előzően kiállott börtönbüntetés sem akadályozhatja. Vezető, irányító jellegű munkakört betöltő személyekkel szemben javítónevelő munka kiszabásának — annak természetéből következőleg — nem lehet helye. Egyrészt összeegyeztethetetlen, hogy ilyen személyek, akiknek munkakörük teljes értékű betöltéséhez dolgozó társaik előtt megfelelő tekintélyt kell élvezniök, e munkakörükben javítónevelő munka hatálya alatt álljanak. Másrészt a vezető munkakörben levő dolgozók által elkövetett — egyben a beléjük helyezett bizalommal való visszaélést is jelentő — bűncselekmények, amennyiben azok súlyuknál fogva egyébként börtönbüntetés kiszabását indokolják, olyan fokozott társadalmi veszélyességűek, hogy javítónevelő munka alkalmazását a védekezés eredményessége érdekében ez alapon is szabályként kizártnak kell tekinteni. A javítónevelő munka büntetést helyettesítő bírói intézkedés, amely kizárólag a bűncselekményt elkövető dolgozó megjavítására, nevelésére irányul, a megfelelő környezetben, közösen végzett munka útján. Vannak olyan jellegű, a konkrét esetekben kisebb súlyt képviselő bűncselekmények, amelyekkel kapcsolatban alaposan feltehető, hogy a megfelelő felügyelet alatt végzett, nevelő hatású környezetben teljesített, rendszeres munka elkövetőjükre kedvező hatást fog gyakorolni. Az ilyen bűncselekményeknek kimerítő felsorolása nem lehetséges, mert a javítónevelő munka alkalmazásának kérdését mindig az eset összes körülményei alapján kell eldönteni. Kétségtelen azonban, hogy a tervteljesítést veszélyeztető és a társadalmi tulajdon ellen elkövetett bűntettek enyhébb, továbbá a munkafegyelem elleni bűncselekmények megfelelő esetei, a polgárok javai elleni enyhébb megítélésű bűncselekmények, úgyszintén más kisebb súlyú, különösen az ifjú korral gyakran együttjáró heveskedésből eredő bűncselekmények, általában a nem nagyfokú gondatlanságból elkövetett bűncselekmények azok, amelyekkel kapcsolatosan a javítónevelő munkára különösen sor kerülhet. Ilyen bűncselekmények elkövetése esetében gyakran indokolt lesz a javítónevelő munka alkalmazása a büntetlen előéletű, nagycsaládú, jó munkateljesítményeket felmutató vagy az olyan dolgozókkal szemben, akik csupán a kínálkozó alkalomnak engedve, vagy esetleg rossz környezet befolyása alatt követtek el bűncselekményt. A csekélyebb fokú társadalmi veszélyességre és az ezzel járó könynyebb nevelhetőségre lehet következtetni sok esetben a cselekmény indítékából és elkövetési módjából is. Különös gonddal kell vizsgálni, hogy a terhelt milyen társadalmi nevelésben részesült. A társadalmi nevelés hiányossága, a bűntett elkövetésének ezzel való összefüggése arra enged okszerű következtetést, hogy a büntetés célja javítónevelő munkával is elérhető lesz. A javítónevelő munka olyan személyekkel szemben is eredményes lehet, akik a bűncselekmény elkövetéséig rendszeres munkát nem végeztek, illetve, akiknek a munkához való viszonya különböző hiányosságokat mutat. A megfelelő szellemű közösségben végzett, rendszeres munka az ilyen dolgozók egyéniségének olyan átalakulását eredményezheti, amely a bűncselekmény ismétlésének veszélyét elháríthatja. A javítónevelő munkát a törvény kifejezett rendelkezése szerint börtön helyett kell kiszabni. 3 Döntvénytár -l7