Döntvénytár. Bírósági határozatok, 1953. október - 1955. december (Budapest, 1956)

18 Btá. 13., 14. §§ Élesen el kell határolni ettől az elvétés (aberratio ictus) esetét, amelyre az elsőbíróság tévesen hivatkozott. Ez akkor áll elő, amikor nincs személyben való tévedés, az elkövető valóban a megtámadni szándékolt személyt veszi célba, a támadás azonban elvétés (céltévesztés) folytán ténylegesen mégis mást ér, s ehhez képest a bűnös eredmény is máson következik be. Ilyen esetben — a személyben való tévedés esetétől eltérően — a célbavett személyt illetően a szándékos bűntett kísérletét, a céltévesztés folytán sértett személlyel kapcsolatban pedig — az előbbivel halmazatban — esetleg gondatlan bűntett elkövetését kell megállapítani. Azt, hogy e vonatkozásban gondatlanság megállapítható-e, az eset összes körülményeinek szem előtt tartásával kell eldönteni. 556. Tévedés a társadalomra veszélyességben 14. § 24. Felmentés a Btá. 14. §-ának (1) bekezdése alapján. A járásbíróság V. J.-t a társadalmi tulajdon ellen lopással elkövetett bűntett miatt 3 hónapi börtönbüntetésre ítélte. A terhelt 1952. október havában belépett a helybeli tszcs-be. Ebben az időpontban 1200 négyszögölnyi földjén a búzát már elvetette. Ezért a tszcs vezetősége a belépés alkalmával szóbelileg hozzájárult ahhoz, hogy ennek a területnek a termését ő arathatja le. A terhelt 1 hónap múlva kilépett a tszcs-ből és a következő év nyarán az 1200 négyszögölön a búzát a maga részére learatta, s az ennek megfelelő beszolgáltatást a saját nevében teljesítette. A tszcs alapszabályainak értelmében a terhelt összes ingatlanainak a belépés utáni termése — a terhelt kilépése, illetve az említett ellenkező megállapodás ellenére is — a tszcs-t illette. Adott esetben azonban arra kell következtetni, hogy ennek a terhelt nem volt tudatában, sőt, hogy a tszcs vezetőségével létesített megállapodásban bízva, az 1200 négyszögöl termését a magáénak tartotta. A járatlan terhelt részéről ezt a téves feltevést alapos okból eredőnek kell tekinteni. (Btá. 14. § (1) bek.) Ezért a törvényességi tanács hatályon kívül helyezte a járásbíróságnak törvénysértő ítéletét és a terheltet az ellene emelt vád alól büntethetőséget kizáró okból felmentette. 429. 25. Menthető tévedés az alkohol hatásának időtartama tekintetében. (Btá. 14. § (1) bek.) A vádlott a balesetet megelőzően több mint 12 órával fogyasztott szeszesitalt. Abban a tudatban vezette a gépkocsit, hogy már nem áll szeszesital hatása alatt. Az általános élettapasztalat szerint a nem túlzott mértékű, nem kimondott mérgezést, megbetegedést előidéző mennyiségű alkohol hatása az elfogyasztását követő 6—8 órán túl rendszerint már nem érvényesül. Akifejtettek értelmében a vádlott abban a tudatban volt, amikor a gépjárművet vezette, hogy már nem áll a 12 órával azelőtt fogyasztott szeszesital hatása alatt. A vádlottnak az orvosi megállapítással szemben, az említett élettapasztalat és a közérzete alapján alapos oka lehetett arra a feltevésre, hogy a közel 13 órával korábban történt alkoholfogyasztás utáni gépkocsivezetés a társadalomra nem veszélyes. Ennélfogva a Btá. 14. § (1) bekezdése értelmében a Kresz. 27. § (2) bekezdésében foglalt szabály megsértése alapján a bűnösségét megállapítani nem lehet. 1093.