Döntvénytár. Bírósági határozatok, 1953. október - 1955. december (Budapest, 1956)

Bp. 97. § 169 Előzetes letartóztatás 97. § A Legfelsőbb Bíróság I. számú büntető elvi döntése 686. Az előzetes letartóztatás biztonsági intézkedés : a személyi szabadság elvonása jogerős bírói ítélet nélkül a Bp. 97. §-a által meghatározott esetekben, a büntető eljárás sikerének biztosítása vagy újabb bűncselekmény elkövetésének megakadályozása érdekében. A Bp. 97. §-ában joglaltakon túlmenően egyéb ok, illetve cél előzetes letartóztatásnak alapjául nem szolgálhat. Az előzetes letartóztatásra alapul szolgáló törvényes okok valamelyikének valóságos fennállását az adott esetben fennálló személyi és tárgyi körülmények beható vizsgálata nyomán kell megállapítani. Kivonat az indokolásból: A büntető perrendtartás általános indokolása reámutat arra, hogy míg a burzsoá államokban a személyes szabadságnak eljárásjogi biztosítékai csupán formális, a jogszabályokban meghirdetett, de gyakorlatilag legfeljebb az uralkodó osztályok privilégiumaként érvényesülő rendelkezések, addig népi demokráciánkban a biztosítékok valóságosak, ténylegesen érvényesülnek. Ennek megfelelően szabályozza a Bp. 97. §-a az előzetes letartóztatásra alapul szolgáló okokat s ennek megfelelőleg kell e rendelkezéseket maradéktalanul érvényre juttatni. Az elvi irány e rendelkezésekből világos : a büntető eljárásban a személyi szabadság előzetes letartóztatás útján való korlátozásának kizárólag az eljárás sikere vagy újabb bűncselekmény elkövetésének megakadályozása érdekében van helye. Az előzetes letartóztatásnak nem lehet előrehozott büntetés jellege s ezzel kapcsolatosan nem lehet célja : sem az egyéni nevelés, sem az általános megelőzés. A Bp. 97. § b) pontjában szereplő „szökés veszélye" az az ok, amely a gyakorlatban az esetek legnagyobb részében szolgál az előzetes letartóztatás elrendelésének indokául. Ezzel kapcsolatosan mindenekelőtt hangsúlyozni kell, hogy sem a vádbeli bűntettre a törvényben meghatározott bármily súlyos büntetési tétel, sem az adott esetben ennek keretében kiszabhatónak mutatkozó büntetés súlyossága egymagában nem lehet oka az előzetes letartóztatásnak, hanem csak akkor, ha a törvényben meghatározott és ennek keretében az adott esetben kiszabható vagy nem jogerős ítéletben kiszabott büntetés súlyossága az eset összes körülményeire tekintettel józan élettapasztalat szerint valóban valószínűvé teszi a szökés veszélyét. Éppen ezért a büntetés súlya mellett és ezzel kapcsolatban vizsgálni kell többek között a következő körülményeket is : Bűncselekmény alapos gyanúja terheli-e a terheltet? Kiemelkedő jelentőséggel a terhelt osztályhelyzetét, a népi demokráciához való viszonyát, esetleges külföldi kapcsolatait. A terhelt életkorát. A terhelt előéletét, a bűncselekménnyel is jellemzett egyéniségét. A terhelt foglalkozását, kereseti viszonyait, a munkához való kapcsolatát, vagyoni helyzetét. Családi állapotát, gyermekeinek számát, azok életkorát. Lakóhelyének állandóságát, annak földrajzi fekvését. A terhelt magatartását a büntető eljárás alatt. A kérdés gyakorlati elbírálásánál abból kell kiindulni, hogy az, aki megszökik, nemcsak a büntetéstől menekül — esetleg csak ideig-óráig —, hanem szakítani kell eddigi életmódjával, családi, baráti környezetével, foglalkozásából adódó kapcsolataival. Egyfelől állanak tehát a fenyegető büntetés elől való tudatos vagy ösz-