Gyuris Sándor (szerk.): A Budapesti Királyi Kereskedelmi és Váltótörvényszék mint felebbezési [!fellebbezési] bíróság gyakorlata. Az 1895-98. években hozott elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye (Budapest, 1904)

78 ségóhez meghatározott alak kívántatik, a feleknek a szerződésre vonatkozó bármely megállapodása csak ugy birhat érvénynyel, ha az a szerződés érvényességéhez megkívánt alakban létesül, a feleknek a mérlegelési dijakra vonatkozó kikötése is csak akkor kötelező, ha az a fuvarlevélbe felvétetett, vagy az abban hivatkozott és a szerződés egyik alkatrészét képező üzletszabályzatban foglaltatik; a vasút tehát a fuvarozásból kifolyólag az árut és a fuvarlevelet elfogadó s az üzl. szab. 67. §. szerint a vasútnak a fuvarlevél értelmében való kielégítésére köteles czimzett ellen csak oly követeléseket érvényesíthet, melyek a fuvarlevélre, illetve az üzletszabályzatra alapithatók. Tekintve már most, hogy az üzl. szab. 53. §-ának 3. pontja és az azzal kapcsolatos díjszabásnak e §-ra utaló VI. tétele szerint kocsirakományi áruknál a vasút csak akkor tartozik az áruk súlyát megállapítani és csak akkor szedhet mérlegdijat, ha a feladó a súlynak a vasút által leendő megállapítását kérte, az 50. §-hoz tartozó VII. póthatározmány szerint pedig a feladó ezt a kívánságát írásban a fuvarlevélen tartozik kifejezni: a kocsirakományi áruk súlyának megállapítása csak abban az esetben jogosíthatja fel mérlegelési dijnak a czimzettől való beszedésére, ha a mérlegelésre vonatkozó megállapodás az üzl. szab.-ban meghatározott alakban létesült, vagyis a feladónak a fuvarlevélre vezetett írásbeli nyilatkozatában nyert kifejezést. Nem követelheti a vasút e nélkül a mérlegelési dijat a K. T. 284. §-a alapján sem, mert ez a rendelkezés csak más megállapodás nem létében alkalmazandó, már pedig a kocsirakományi áruk mérlegeléseért a vasút a fuvarozási szerződés kiegészitő részét képező és a szerződő feleket feltétlenül kötelező üzl. szab. 53. §-ának 3. pontja szerint csak az ott és a díjszabásban meghatározott, de jelen esetben fenn nem forgó feltételek mellett követelhet dijat. (Ha azonban érvényességi kellék az, hogy a mérlegelés iránti kívánság a fuvarlevélre rávezettessók, a nélkül nem követelhet a vasút a feladótól sem mérlegelési dijat még abban az esetben sem, ha a feladó szóval a mérlegelést kérte.) (L. a 75. 1. 153. tétel.) (1896. D. 527. Tábla: II. G. 98/96.)