Gyuris Sándor (szerk.): A Budapesti Királyi Kereskedelmi és Váltótörvényszék mint felebbezési [!fellebbezési] bíróság gyakorlata. Az 1895-98. években hozott elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye (Budapest, 1904)

25 III. Az eladó jóhiszeműsége semmikép sem vezetett arra, hogy a vevő tényleges kárának megtérítése alól az eladó felmentessék. Mert a vevő ép oly kevéssé hibázott, mint az eladó. Midőn tehát oly árut kapott, mely rejtett hiba miatt rendeltetésének meg nem felel, a vevő a szerződéstől elállhat ós teljes in integrun restitutiót követelhet, amiben csak akkor részesül, ha vagyoni állapota helyre áll ugy, mintha az ügyletet meg nem kötötte volna. A vesztett haszon dolgában ugyanazon eredményre kell jutni, bár más érvelés nyomán. Mert ha kiindulunk egyrészt abból, hogy a rejtett hibát egyik sem ismerhette fel, másrészt, ha figyelembe vesszük, hogy tudva a hibát (az állat betegségét) a felek egyáltalában nem szerződtek volna, nem látszik méltányosnak, hogy az eladó az elébbi állapot helyreállításán tul még valamely szolgáltatásra köteleztessék; nem látszik méltányosnak, hogy a vevő haszonban részesüljön oly ügyletből kifolyólag, melyet meg sem köt, ha előre ismeretes lett volna az a körülmény, mely a szerződés felbontását eredményezte. Azonban bármily nyomós érvek szóljanak is a mellett, hogy a kártérítés mérve a vétkesség fokához alkalmazkodjék s hogy az eladó felelőssége, ha őt sem dolus, sem culpa nem terheli, a tényleges kár megtérítésére szoríttassák, mégis másképen rendelkezik a K. T., mely alkalmazandó, ha az ügylet kereskedelmi ügyletet képez. Ugyanis a K. T. 348. §-a szerint, ha az áru a kikötött, vagy a törvényi kellékeknek meg nem felel, a vevőt kártérítés illeti; a 272. §. szerint pedig aki kártérítést igényelhet, a valóságos kár és az elmaradt nyereség megtérítését követelheti. A törvény tehát nem különböztet s ennélfogva a bírónak sem szabad különböztetnie aszerint, vájjon az eladó ismerte-e (dolus) vagy ismernie kellett-e (culpa) vagy nem ismerhette-e (bona üde) az áru hibáját. Csak azt nézi a törvény, hogy a szerződés nem teljesíttetett kellőleg, nem nézi a kérdés subjectiv oldalát, az eladónak jó-, vagy roszhiszemüségét. Ehhez képest p. o. más helyről küldött áruknál oly esetben, midőn az eladó viseli a szállítás veszélyét, nem lehet kétséges, hogy az eladót, ha az áru szállítás közben megromlik, a vesztett haszon megtérítésére kötelezni kell, bár vétkesség nem terheli. 1897. D. 8. Tábla: II. G. 127/97.