Gyuris Sándor (szerk.): A Budapesti Királyi Kereskedelmi és Váltótörvényszék mint felebbezési [!fellebbezési] bíróság gyakorlata. Az 1904-1907. években és 1908. év első felében hozott fontosabb, elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye. III. kötet (Budapest, 1908)

64 131. A főoök felelőssége helyettese eljárásáért. Jogszabály sértésével állapította meg az elsőbiróság alperes fizetési kötelezettségét azon az alapon, hogy a kereskedő távollétében oly helyettesről tartozik gondoskodni, aki őt üzleti körében helyettesítse s ebből folyólag jogosítottnak tekintette a helyettesítéssel megbízottat a kereseti áruk megrendelésére. Az elsőbiróság által felállított jogszabály ugyanis ily értelemben nem létezik. Az a körülmény tehát, hogy a helyettesítéssel megbízott egyén mily meghatalmazási körrel bír, az adott meghatalmazás tartalma szerint, ilyennek nem létében pedig a K. T. 47. és 48. §-aiban foglalt jogszabályok szerint bírálandó el. Jelen esetben a megbízott csupán néhány napra helyettesitette alperest ennek távollétében, anélkül, hogy áruk megrendelésére felhatalmazva lett volna, következőleg mint ilyen meghatalmazás nélküli helyettes a főnök nevében megrendeléseket tenni sem volt jogosítva, ennélfogva nem lévén jogszabály, melynek alapján ilyen meghatalmazással nem bíró egyén által tett megrendelés az alperes kereskedőre nézve kötelezőnek tekinthető volna, a kereset sem bír jogalappal. (1904. E. 167.) 132. Kereskedelmi meghatalmazott jogköre. A K. T. 43. §-a szerint a kereskedelmi meghatalmazottnak, ki a kereskedői üzlet körében bizonyos nemű ügyletekre felhatalmaztatott, jogköre csak azokra az ügyletekre terjed, melyek az üzlet folytatásával rendszerint járnak, ilyennek azonban a joglemondás, az elvállalt kötelezettség alól való felmentés nem tekinthető. T. jogköre tehát — volt legyen akár ügyletszerzéssel megbízott helyi ügynök, akár a zágrábi üzlet vezetésére kirendelt közeg, arra, hogy alperest a vételár fizetési kötelezettség alól felmentse s helyette adósul X-et elfogadhassa, erre vonatkozó külön felhatalmazás hiányában ki nem terjedt s amennyiben alperes azt, hogy T.-nek az emiitett irányban külön felhatalmazása lett volna, bizonyítani nem kívánta, a felebbezési bíróság a K. T. 43. §-ának helyes alkalmazásával foglalta el azt a jogi álláspontot, hogy az alperest felmentő, T. által kiállított okirat felperest nem kötelezi. (1906. D. 611. Tábla: 1907. I. G. 123.)