Gyuris Sándor (szerk.): A Budapesti Királyi Kereskedelmi és Váltótörvényszék mint felebbezési [!fellebbezési] bíróság gyakorlata. Az 1904-1907. években és 1908. év első felében hozott fontosabb, elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye. III. kötet (Budapest, 1908)

53 ígérettől, mely lényegileg az anyagi helyzet javulásában meghatározott feltételt foglalja magában, a jogi hatályt megtagadni arra vonatkozó utalással, hogy a feltétel határozatlan és nem komoly, annál fogva nem lehet, mivel az anyagi helyzet javulása tárgyi ismérvek alapján kideríthető, tehát a feltétel beállása megállapítható és mivel a kereskedelmi élet számtalan példáját nyújtja a kedvezőtlen vagyoni helyzet nagyfokú javulásának, ennek az eshetőségnek a kötelezettség feltételéül való kikötése tehát a komolyság hiányában szenvedőnek nem tekinthető. Felperesnek a felülvizsgálati kérelemben ismertetett az a felfogása, hogy a kérdéses feltétel nem azt fejezi ki, hogy az adós viszonyainak az okirat kiállítása alkalmával mutatkozott helyzethez képest kell jobbra fordulni, hanem csupán általában azt, hogy az adós fizetésképes helyzetbe jusson, nem bir jelentőséggel, mert lényegileg fentebbiek szerint helyesnek elfogadott értelmezéstől nem különbözik, amennyiben az adósnak az okirat kiállítása által tanúsított fizetésképtelenségével szemben a fizetésképesség minden esetre a helyzet jobbrafordulását, vagyis ugyanazt jelenti, amiben a felebbezési bíróság a feltétel bekövetkezését látta s mert nem is képzelhető, hogy az adós fizetés képessége, amire felperes az értelmezés szempontjából a súlyt helyezi, beállhasson a fizetésképtelen helyzet jobbra fordulása nélkül. Viszont az alperes abbeli érvelései, miszerint ha a felek azt akarták volna értetni, hogy alperes kötelezettsége anyagi helyzetének jobbrafordulásával beáll, ezt ennek a kifejezésével jelezhettek volna s nem használták volna az okiratban olvasható, többféle magyarázatnak tért engedő kifejezést: azért nem fogadhatók el, mert megfordítva, ha a felek akarata nem irányult volna törvényes uton érvényesíthető kötelem megalapítására, hanem csupán az adós erkölcsi érzületére, amint az alperes magát kifejezi: illemérzetére alapított kötelezettséget kívántak volna létesíteni: akkor semmi szükség nem lett volna a kötelezettségről okiratot kiállitaniok, mert hiszen az adósnak tisztán erkölcsi érzületére támaszkodni kívánó igény az adósnak szóbeli ígéretében ép oly erős biztosítékot talál, mint az írásbeli ígéretében, s mert a kötelezettség írásba foglalása, az iratnak az adósság fennállásának elismerésére vonatkozó tartalma, mely minden külön fizetési ígéret nélkül is a kötelezettségnek, törvényes uton is érvényesíthető kötelemnek megalapítására irányul ugyan, azon-