Gyuris Sándor (szerk.): A Budapesti Királyi Kereskedelmi és Váltótörvényszék mint felebbezési [!fellebbezési] bíróság gyakorlata. Az 1904-1907. években és 1908. év első felében hozott fontosabb, elvi jelentőségű határozatok gyűjteménye. III. kötet (Budapest, 1908)
3 ujabbi vétel tárgyára nézve, a felek közt megállapodás nem jött létre; mert az előleges megállapodás a tekintetben, hogy felperesnek minő ékszereket lesz joga rendelni, semmiféle korlátozást nem tartalmaz, ez tehát teljesen az ő szabad elhatározására volt bizva, aminthogy alperesnek is teljesen szabadságában állt felperesnek bárminő ékszert, bárminő árban felajánlani. Ha tehát a felek a vétel tárgyára nézve megállapodni nem tudtak, akkor épen azért, mert elhatározásukban korlátolva nem voltak, nem lehet arról szó, hogy egyik vagy másik fél magatartása jogellenes lett volna; de "épen ezért nem lehet tekintetbe venni azt sem, hogy szokás szerint csak raktáron levő áru volna követelhető. A kir. törvényszék ugyanis a szokás létezésének kérdését nem is tartja lényegesnek, mert a magyar jogrendszert a szerződési szabadság jogelve uralja és olyan jogszabály nincs, melynél fogva, ha a felek a kötendő szerződésnek valamely pontjára nézve megállapodásra jutni nem tudnak, a hiányzó akarategyezés szokással volna pótolható. Ehhez képest, minthogy az eredeti vételi ügylet felbontatott s alperes teljesítési kötelezettsége feltétlen, a kapott értéknek ékszerekben leendő visszatérítésére nézve, felek megállapodásra jutni nem tudtak, ez pedig alperes készpénzfizetési kötelezettségét ki nem zárja: a törvényszék alperest a kereset értelmében marasztalta a kapott érték készpénzbeni visszafizetésére. (1905. D. 1026. Tábla: 1906. II. G. 66.) . 4. Vétel — ellenszámlára. Vételár esedékessége. Felperes a perben szén vételárát követelte ; alperes a kereset elutasítását kérte időelőttiség okából azért, mert a szenet ellenszámlára vette; a megállapodás ugyanis a felek közt az volt, hogy a szén vételárát alperes a felperes részére szállítandó nyomtatványokkal fogja kiegyenlíteni. A törvényszék az időelőttiségi kifogást elvetette, mert a szállítandó nyomtatványok minősége és mennyiségére nézve a felek meg nem állapodtak, enélkül pedig a kérdéses megállapodás oly bizonytalan és határozatlan, hogy azt egyébnek, mint kilátásba helyezett vételügylet kötésére vonatkozó Ígéretnek tekinteni nem lehet és nem jogosítja fel az alperest egyébre, mint arra, hogy esetleg birói uton követelhesse felperestől a megállapodás szerinti teljesítést (nyomtatvány-rendelést), de semmiesetre 1*
