Szász János (szerk.): Védjegyjogi döntvénytár. A védjegyoltalomra vonatkozó törvények, rendeletek és nemzetközi szerződések, valamint a kereskedelemügyi minister és a bíróságok joggyakorlatának rendszeres gyűjteménye kapcsolatban az 1895. évtől 1910-ig belajstromozott fennálló szóvédjegyek betűsoros mutatójával. I. kötet (Budapest, 1911)

A kizárólagos használati jog. 55 meg, a kinek részére a védjegy belajstromozva van, már pedig folyamodó nem is állította azt, hogy ezen törölni kért védjegyek az ő vállalata részére belajstromozva lennének, a miért is részére ezen védjegyeket illetőleg a kizárólagos használati jog meg sem állapítható. Nem állapitható meg kizárólagos védjegy használati jog a folyamodó részére még a C. alatti szerződés alapján sem, mert bár ezen szerződésben folyamodó és az Elsner és Társa czég között olyan természetű megállapodás jött is létre, a mely szerint a védjegyek használati joga felett a felek csakis közös rendelkezéssel intézkedhetnek, még nincs ezen rendelkezés egyoldalú megszegésének olyan jogi hatálya, hogy ennek az volna a következménye, miszerint folyamodót ezen védjegyekre a kizárólagos használati jog megillethetné, annál kevésbbé, mert valamely védjegy kizárólagos használati jogát bárkinek is csak az 1890. évi II. t.-cz. 2. §-ában előírt lajstromozás által lehet megszerezni. A felek jogi képviseletének költségeit kölcsönösen meg kellett szüntetnem, mert folyamodó, a mint azt a törlés iránt beadott kérvénye igazolja az Elsner Rezső és Társa vegyészeti gyár részvénytársaság újpesti czéget perrel tényleg meg nem támadta; ez utóbbi pedig az által, hogy a reá átszállott vállalatnak korábbi védjegyeit védelmezte, teljes jóhiszeműséggel járt el, különösen akkor, a midőn a kereskedelmi és iparkamara a törlés iránti kérvény másodpéldányát annak kézbesítette. Másrészt ez utóbbi részére a felmerült jogképviselet költségeiben a kérvényező azért sem volt elmarasztalható, mert a kérelem tárgyában nyilatkozni az Elsner Rezső és Társa vegyészeti gyár részvénytársaságnak nem volt kötelessége és az által, hogy ő önként vállalkozott egy részére nem is lajstromozott védjegy védelmére, költségei megtérítésére igényt nem formálhat. (1911 január 12. 55/1911. sz.) A kizárólagos használati jog nem a védjegy alakjára, hanem a védjegyre mint egészre vonatkozik.1) 63. Kereskedelemügyi Minister: Felhívom a kamarát, hogy a debreczeni 90 — 93. sz. védjegyeknek tulajdonosát arra kötelezze, hogy a védjegyein feltüntetett azon kitételből: »Ezen czímke alakja törvényesen védve van«, azt a szót »alakja« küszöbölje ki, mert kifogásolt szó az érdekelt forgalmi körökben azt a tévhitet alkalmas kelteni, mintha a védjegytulajdonos védjegyeinek letett alakjára kizárólagos használati jogot szerzett volna, holott ez a jog az 1890 : II. t.-cz. 2. §-a értelmében mindenkor a védjegyre mint egészre terjed ki, úgy a mint az a lajstromozás alkalmával letétetett. (1905 márczius 22. 939/904. sz.) 1) V7. ö. nov 2. §