Szász János (szerk.): Védjegyjogi döntvénytár. A védjegyoltalomra vonatkozó törvények, rendeletek és nemzetközi szerződések, valamint a kereskedelemügyi minister és a bíróságok joggyakorlatának rendszeres gyűjteménye kapcsolatban az 1895. évtől 1910-ig belajstromozott fennálló szóvédjegyek betűsoros mutatójával. I. kötet (Budapest, 1911)
Az oltalomból kizárt osztrák védjegyek. 723 mert a védjegyek gyakorlati alkalmazásánál semmiféle garancziát 1890 : nem találhatok arra nézve, hogy a védjegyrészek olyan összeállí- ".t.-cz. tásban fognak feltüntettetni, hogy a vevőközönség az árú valódi 32' §' származása tekintetében a védjegy adatai által tájékoztatva legyen és ezért a fogyasztóközönség érdekében szigorúan ragaszkodnom kell a szerződés ama rendelkezéséhez, hogy a magyar motívumokkal bíró védjegyek csak akkor helyezhetők oltalom alá, ha az árú valódi származási helye magából a védjegyből világosan kivehető. Ezen szempontból indulva ki, a két védjegyrészt nem tekinthetem egy egységes védjegynek, s nem bizhatom a védjegytulajdonos tetszésére, hogy a védjegyrészek egymás mellett való alkalmazásával az árú valódi származása tekintetében a fogyasztóközönséget tájékoztatni fogja-e, vagy pedig a védjegyrészek elkülönítése és a tisztán magyar motívumokat tartalmazó védjegyrész előtérbe helyezése által és a másik résznek elhagyása, vagy alig észrevehető módon való feltüntetése által a fogyasztóközönséget tévedésbe ejtse. A szerződés nevezett czikke határozottan előírja, hogy a magyar motívumokkal bíró nem magyar védjegyeken az árú valódi származási helye elegendő világossággal feltüntetendő, ez a rendelkezés azonban olyan esetekben, midőn a védjegy két részből áll, s csak az egyik rész nyújt támpontot a valódi származási helyre nézve, egyáltalában nem ellenőrizhető, mert törvényes rendelkezésünk arra nézve nincs, hogy a védjegyrészek egymás mellett alkalmazandók, s a törvény csak azt kívánja meg, hogy ugyanazon árún tüntettessenek fel, a minek akkor is eleget tesz a védjegytulajdonos, ha az egyik részt az előlapon, a másik részt a hátlapon alkalmazza, holott kétséget nem szenvedhet, hogy a védjegyrésznek ilyetén alkalmazásával a valódi származási hely magából a védjegyből egyáltalában nem vehető ki, s még a védjegytulajdonos jóhiszemű eljárása esetén is fenforog a megtévesztés lehetősége, mert a jellegzetes részeket tartalmazó egyik védjegyrésznek honi származásra utaló hatását a védjegynek másik része csak akkor volna képes ellensúlyozni, ha a két rész közvetlenül egymás mellett alkalmazta, tik, amit azonban sem előírni, sem ellenőrizni nem áll módomban, a fogyasztóközönség érdekében a védjegyoltalmat megtagadni kellett. (1909 február 16. 71/909. sz.) Kereskedelemügyi Minister: A linzi 3618. sz. védjegytől az oltalmat Magyarország területére folyamodó felszólalása után is megtagadom. Folyamodó felszólalásában arra hivatkozik, hogy védjegye nem ütközik az 1908. XII. t.-cz. 17. czikk 5. pontjának rendelkezéseibe és ez alapon kéri az oltalom megadását. Ám érvelése teljesen téves. 46*
