Szász János (szerk.): Védjegyjogi döntvénytár. A védjegyoltalomra vonatkozó törvények, rendeletek és nemzetközi szerződések, valamint a kereskedelemügyi minister és a bíróságok joggyakorlatának rendszeres gyűjteménye kapcsolatban az 1895. évtől 1910-ig belajstromozott fennálló szóvédjegyek betűsoros mutatójával. I. kötet (Budapest, 1911)

Az oltalomból kizárt osztrák védjegyek. 711 nőség) magyar nyelven a másik szót (Méter) pedig már német nyel- 1990: ven fogja feltüntetni. "• *-"cz Ezen az árú magyar származására utaló adatokat nem képes 6~' ellensúlyozni a védjegyen látható származási hely meg jelölés azért, mert a »Máhr. Rothwasser« szavak oly elmosódottan emelkednek ki az alapszínből, hogy azokat csak gondosabb megfigyelés után veszi észre a szemlélő, és azért, mert a »Máhr.« szó rövidítése lévén »Máhrisch«-nek, a magyar ÍGgyasztóközönség, a mely különben is nem Máhren-t, hanem csak Morvaországot ismer, a sok német nevű kereskedőre való tekinte tel inkább arra fog gondolni, hogy a »Máhr. Rothwasser« a termelőnek a neve, de nem fog gondolni arra, hogy ez a származási helye. Hivatkozik előterjesztéssel élő arra is, hogy az ábrát előállító czég neve is látható a védjegyen és ebből is konstatálható az árú idegen származása. Nem szólva arról, hogy hazai termelők is külföldi czégeknél rendelhetik nyomtatványaikat, ábráikat stb., ezen érvelés már azért sem helyt álló, mert az ábrát előállító czég megjelölése oly eltűnő, hogy külön figyelmeztetés nélkül nem is vehető észre. Az összbenyomás az árú magyar eredetére utal ; ezzel szemben a szerződés által megkívánt elegendő világosság nincsen meg. Utóbbi csak akkor volna meg, ha a magyar motívumok daczára az idegen származás az első pillanatra is megállapítható lenne. Az ily védjegyeknek nem olyképen kellene összeállítva lenniök, hogy a külföldi származás csak beható vizsgálat után legyen megállapítható, hanem ellenkezőleg olyképen, hogy az rögtön kitűnjék és az esetleges idegen motívumoknak nem domináló, hanem alárendelt szerepet szabad juttatni. De midőn a kérdéses védjegynek osztrák származása még gondos viz gálát után is alig állapítható meg, annak belajstromozását Magyarország területén nem engedhetem. (1909. október 8. 1304/909. sz.) A nemzeti szinek heraldikai sorrendben való feltüntetése és magyar szövegű felírások mellett a valódi származás nem feltűnő helyen való feltüntetése nem elégséges a megtévesztő hatás ellensúlyozására. 84(i. Kereskedelemügyi Minis ter: A troppaui kereskedelmi és iparkamaránál 1374. szám alatt belajstromozott ábrás védjegytől, magyar államterületre nézve, az 1890. évi II. t.-cz. 3. §-ának 4. pontja alapján megtagadom az oltalmat. Az 1374. számú gyújtókra bejelentett troppaui védjegyen a magyar nemzeti szinek heraldikai sorrendjükben és irányukban az árú jegy alkotórészeként, kizárólag magyar szövegű felírások alkalmazása mellett vannak felhasználva ; egyben az árú származási helyeként »Troppau« van feltüntetve.