Szász János (szerk.): Védjegyjogi döntvénytár. A védjegyoltalomra vonatkozó törvények, rendeletek és nemzetközi szerződések, valamint a kereskedelemügyi minister és a bíróságok joggyakorlatának rendszeres gyűjteménye kapcsolatban az 1895. évtől 1910-ig belajstromozott fennálló szóvédjegyek betűsoros mutatójával. I. kötet (Budapest, 1911)

40 A megkülönböztető erő fogalma. Szövetek szélébe szőtt színes csikók védjegyként be nem lajstromozhatók. 1890 ; ll.t.-cz. ^0. Kereskedelemügyi Minister: A győri keres1. §. kedelmi és iparkamaránál 355. sz. a. belajstromozott védjegy az 1890 : II. t.-cz. 1. §-a alapján az oltalomból kizáratik. A szóbanforgó védjegy nem mer^i ki a védjegy fo^^^^^^^^^B galmát. Az 1890:11. t.-cz. 1. §-a értelmében védjegyek az oly jelvények, a melyek a kereskedelmi forgalomra szánt készítményeknek és árúknak más hasonló készítményektől és árúktól való megkülönböztetéséré szolgálnak. Ezt a törvény által lényeges kellékül kitűzött czélt a szóbanforgó jelvény szolgálni nem tudná. A jelvény a következő : vékony, szines, egyenlő csikók a következő sorrendben : zöld, fehér, piros, fehér, kék. Alkalmazási módja a szövet szélébe, illetve közel a széléhez beszőve. Ámde a textiliparban általában szokásos, hogy a szövetek szélén az alapszínekből és más színekből kombinált vagy csupán ezen utóbbiakból álló, hosszirányú csíkokat szőnek be, ennélfogva letevő az általa forgalomba hozandó szöveteit a szándékolt jelvénynyel megkülönböztetni nem fogja a mások által forgalomba hozandó szövetektől. Meg jegyeztetik végül, hogy a jelvény a letett alakban egyébként sem volna belajstromozható, mert nem szorítkozik a szándékolt védjegy — a szines csíkok — ábrázolására, hanem az alkalmazási módjának egy részletét tünteti föl. (896/908.) Színeknek jellegzetes alak nélküli egyszerű összetételéből alkotott ábrázolat védjegy nem lehet. 41. Kereskedelemügyi Minister: Felhívom a kamarát, hogy a kassai 218. sz. védjegy tulajdonosát következőkről értesítse : A szóbanforgó védjegy nélkülözi a megkülönböztetésre alkalmas képességet, melylyel minden védjegynek az 1890 : II. t.-cz. 1. §-a értelmében birni kell, mert az vörös, fehér és sárga színeknek egyszerű összetételéből áll, a nélkül, hogy ezen színösszetétel valamely jellegzetes alakot öltene, minélfogva ez a védjegy a hivatkozott §. értelmében a belajstromozásra alkalmatlannak bizonyul. De figyelembe veendő a jelen esetben a lajstromozás ellen szóló ama körülmény is, hogy a bejelentő védjegyét festékárúkon mint csomagolópapírt kívánja használni, vagyis azt a jogot akarja magának biztosítani, hogy festékárúkat kizárólag csak maga hozhasson oly papírba