Szász János (szerk.): Védjegyjogi döntvénytár. A védjegyoltalomra vonatkozó törvények, rendeletek és nemzetközi szerződések, valamint a kereskedelemügyi minister és a bíróságok joggyakorlatának rendszeres gyűjteménye kapcsolatban az 1895. évtől 1910-ig belajstromozott fennálló szóvédjegyek betűsoros mutatójával. I. kötet (Budapest, 1911)
602 Védjegybitorlások : hoz forgalomba, mely jogtalanul a »Magnolia« szóvédjegygyei el van látva. Ez alapon panaszos czég védjegybitorlás által elkövetett ' kihágás miatt emelt vádat B. M. S. beltagjai ellen. Panaszos czég, mely védjegyének belajstromozását a följelentéshez becsatolt 1904. évi április 12-én 6339. szám alatt kelt okmánynyal igazolta, följelentésében terhelteknél a házkutatás elrendelését kérte, mely az 1890 : II. t.-cz. 28. §-a alapján elrendeltetett és 1904. évi április hó 27-én terheltek üzlet- és raktárhelyiségében foganatosíttatott. Ez alkalommal »Magnolia« védjegygyei megjelölt fém terheltek üzlet- vagy raktárhelyiségében nem találtatott, de az eljárás során jelen volt egyik czégtag B. I. kijelentette, miszerint néhány évvel ezelőtt a D. társulattól vettek 409 kilogramm »Magnolia« szóval jelölt fémet, melyet apródonként eladtak, az utolsót ez év folyamán Cs. J. nyíregyházai lakosnak. A jegyzőkönyvhöz becsatolt számlákból kitűnik, miszerint B. M. S. czég 1900. évi október 12-én 400 kiló »Magnolia« fémet vett a D. társulattól, továbbá, hogy B. M. S. czég 1904. évi április 14-én adott el 27% kiló Magnólia fémet Cs. J. nyíregyházai lakosnak. A tárgyalás során vádlottak jóhiszeműségükkel védekeztek, ők ócskavaskereskedők, a Magnolia-fémet mint ócskafémet vették a D. társulattól azon hiszemben, hogy a fém loyális forrásból ered. Előrebocsájtátik, miszerint sértett fél jogos igényt tarthat védjegyének Magyarországon leendő oltalmára, daczára annak, hogy sértett newyorki czég és pedig igényt tarthat az oltalomra az Észak-Amerikával kötött és az 1872 : XIV. t.-czikkbe foglalt államszerződés alapján. Vádlottak két irányban védekeztek ; elsősorban hivatkoztak jóhiszeműségükre, tehát a tudatosság hiányára, másodsorban előadták, miszerint ők ócskafémkereskedők, a »Magnoliát« is mint ócska fémet vették a D. társulattól. A mi vádlottak azon védekezését illeti, hogy ők ócskavaskereskedők és a Magnóliát mint ócska fémet vették, e védekezés teljesen alaptalan, mert vádlottak a házkutatási jegyzőkönyvhöz becsatolt számlák szerint »Magnolia« fémet vettek és eladtak ; saját beismerésük szerint az általuk megvett »Magnolia<< fémet több vevőnek apróbb tételekben adták el, tehát a »Magnolia« fém rendeltetése használatára, t. i. csapágyak kiöntésére, az esetben pedig teljesen irreleváns, akár uj korában, akár ócska minőségben vették az emiitett csapágyfémet. De alaptalan vádlottnak ama védekezése, hogy mint ócska fémet vették a »Magnolia« fémet a D. társulattól, mert a társulatnál hason védjegybitorlási kihágás miatt megtartott házkutatás alkalmával megállapíttatott, hogy a D. társulat »Magnolia« fémet raktárra nem készített, hanem csak akkor, ha ily fémre egyenes megrendelést kapott.