Szász János (szerk.): Védjegyjogi döntvénytár. A védjegyoltalomra vonatkozó törvények, rendeletek és nemzetközi szerződések, valamint a kereskedelemügyi minister és a bíróságok joggyakorlatának rendszeres gyűjteménye kapcsolatban az 1895. évtől 1910-ig belajstromozott fennálló szóvédjegyek betűsoros mutatójával. I. kötet (Budapest, 1911)

30 A megkülönböztető erő fogalraa. : ezek sem a kereskedő, sem a fogyasztó előtt nem bírnak. A három z-betü szintén nem alkalmas a megkülönböztetési czél elérésére, szintúgy a betűk és jelvény kombináczója sem, mert ez mindig csak a keztyüábra benyomását fogja tenni a szemlélőre, tehát csak a csomag tartalmára, de nem eredetére utal. A védjegy ennélfogva oltalomra nem alkalmas. (1150/910.) Az árú valamely szükséges alkotórészének képe védjegy nem lehet; pl. képeslevelezőlapoknál a látkép. 27. Kereskedelemügyi Minister: A lajstromozott képes levelezőlapokat, figyelemmel az 1890 : II. t.-cz. 1. §-ára, védjegyjogi oltalom alá nem helyezhetem. Az idézett törvényhely szerint ugyanis »védjegyek alatt oly jelvények (jegyek, vignetták és effélék) értendők, a melyek a kereskedelmi forgalomra szánt készítményeknek és árúknak más hasonló készítményektől és árúktól való megkülönböztetésére szolgálnak«. A ki pedig valamely védjegy kizárólagos használati jogát magának biztosítani kívánja, azt ugyanezen törvény 2. §-a szerint belajstromoztatnia kell. így védjegy alatt valamely az árútól különböző dolog, jelvény, jegy értendő, mely a tulajdonos akaratából hozatik a megjelölendő árúval kapcsolatba, a nélkül, hogy ez által az illető árúnak alkatrészévé válnék. Ily különálló dolognak, jelvénynek azonban a belajstromozott képes levelezőlapokat tekinteni nem lehet, mivel azok a forgalomra szánt árúkat képezik, holott lajstromozás tárgya csak egy külön jelvény lehet, nem pedig maga az árú. De valamint maga az árú, úgy jelen esetben maga az árún feltüntetett kép sem képezheti a bemutatott képes levelezőlapoknak védjegyét, mert maga az a kép teszi az árút azzá, a mi : képes levelezőlappá, így pedig a kép, mint szükséges alkatrésze a megjelölendő árúnak, nem képes az árút más termelőnek azonos vagy hasonló árúitól a forgalomban megkülönböztethetővé tenni. Nyilvánvaló ennélfogva, hogy bejelentő képes levelezőlapjainak bejegyeztetése alapján nem védjegyjogi oltalmat, hanem oly oltalmat akart maga részére biztosítani, a mely képes levelezőlapjainak a bemutatott kiállításban leendő kizárólagos előállítására és forgalombabocsátására kiterjed. Mivel azonban a védjegytörvény alapján ily oltalmat engedélyezni nem lehet, a mennyiben ezen törvény alapján meg nem tiltható, hogy másvalaki a bejelentő által bemutatott képes levelezőlapokat ne készítse avagy árusítsa, mindezeknél fogva a bejegyzés tárgyát az 1890 : II. t.-cz. 1. §-ába ütközőnek kell mondani. (1902 deczember 15. 917/1902.)