Szász János (szerk.): Védjegyjogi döntvénytár. A védjegyoltalomra vonatkozó törvények, rendeletek és nemzetközi szerződések, valamint a kereskedelemügyi minister és a bíróságok joggyakorlatának rendszeres gyűjteménye kapcsolatban az 1895. évtől 1910-ig belajstromozott fennálló szóvédjegyek betűsoros mutatójával. I. kötet (Budapest, 1911)

28 A megkülönböztető erő fogalma. 1890 : ll.t.-cz. 1- §• Az árií díszítésére és nem megkülönböztetésére szolgáló ábra védjegy nem lehet. Játékkártyák hátlapjai. 2i. Kereskedelemügyi Minister: A budapesti 15332. sz. védjegy lajstromozásra alkalmasnak nem találtatott, s ezért attól az oltalom megtagadtatik. A védjegytörvény 1. §-a értelmében ugyanis a védjegy a kereskedelmi forgalomra szánt készítményeknek és áruknak más hasonló készítményektől és áruktól való megkülönböztetésére szolgál. A törvény szelleméből folyik ekként, hog}^ a védjegyként használt megjelölésnek megkülönböztető, individualizáló képességgel kell bírnia. Minél inkább bír megkülönböztető képességgel valamely megjelölés, annál jobb védjegyet szolgáltat, minél kevésbbé, annál rosszabb, sőt bizonyos határon túl már nem is alkalmas arra, hogy védjegyül szolgáljon. A kérdéses és védjegyként bejelentett megjelölés egy a játékkártyák hátlapjára alkalmazott rajzból áll. Ily hátlaprajzok azonban tudvalevőleg a legkülönfélébb mintákban általánosan szokásosak, de czéljuk nem az árú megkülönböztetése, hanem annak díszítése. A forgalomban is kivétel nélkül mintáknak tekintik az ily rajzokat és nem úgy, hogy azok az árúnak valamely vállalatból való származását jelölnék. S helyesen, mert az ilyen rajzok bonyolódott voltuknál fogva nem is alkalmasak megkülönböztetésül szolgálni, mert ha a fogyasztó több ily rajzot néz meg egymásután, valóságos káosz lesz előtte a sok rajz, s nem fogja tudni megkülönböztetni egyiket a másiktól. Azon körülmény pedig, hogy folyamodó, mint játékkártyakereskedő, esetleg képes különbséget tenni a sok rajz között, döntő nem lehet, mert irányadó egyedül az, hogy mit tekint a forgalom megkülönböztetésre alkalmas megjelölésnek és mi alkalmas a forgalom igényeinek megfelelőleg megkülönböztetni. (649/908.)