Szász János (szerk.): Védjegyjogi döntvénytár. A védjegyoltalomra vonatkozó törvények, rendeletek és nemzetközi szerződések, valamint a kereskedelemügyi minister és a bíróságok joggyakorlatának rendszeres gyűjteménye kapcsolatban az 1895. évtől 1910-ig belajstromozott fennálló szóvédjegyek betűsoros mutatójával. I. kötet (Budapest, 1911)
A védjegylajstromozás alakiságai. 403 Feltételes lajstromozás. (Előjegyzés.) 652. 11243/906. sz. kereskedelmiiggi ministeri rendelet. 1890: Gyakori eset, hogy a védjegyoltalomért folyamodó fél a védjegy "-t-cz. bejelentése alkalmával még nincsen birtokában a törvény által meg- ,3' szabott összes lajstromozási kellékeknek és ennek ellenére elsőbbségi 14 jogának biztosítása végett védjegyét bejegyeztetni kéri. Tudomásomra esett, hogy az egyik kamara ily esetekben azt vette gyakorlatba, hogy az illető védjegyet egy külön jegyzőkönyvben a bejelentés időpontja szerinti elsőbbséggel feljegyezte és a félnek a még hiányzó kellékek megszerzésére és bemutatására 8—14 napi határidőt szabott meg és a kamarai lajstromba való bejegyzést ezen kellékek szolgáltatása után a folyó sorszám alatt foganatosította. A Magyar Iparjogvédelmi Egyesület előterjesztésében ezt az ú. n. előjegyzési eljárást helyes és czélszerünek találja, mert számol a méltányosság követeléseivel és számol a gyakorlati életviszonyokkal. Mivel azonban — nevezett egyesület előadása szerint — a gyakorlat tanulságai azt mutatják, hogy a védjegy-előjegyzés intézménye nem hagyható meg a maga szabályozatlanságában, ennek szabályozása iránt javaslatot tett. Ez a javaslat rövidesen a következőkben foglalható össze : Az előjegyzés bekötött, lapszámozott jegyzőkönyvi lapokon eszközöltessék, ha a jelentkező fél : 1. a védjegy képét bemutatja, 2. az árúkat megnevezi és 3. vállalatot igazol. Ezzel szemben a nézetem az, hogy a jegyzőkönyvi előjegyzés teljesen mellőzhető, nemcsak azért, mert felesleges, hanem azért is, mert törvényes alapja nincsen. Nézetem szerint ugyanis akár előjegyzésnek, akár bejegyzésnek neveztessék az az aktus, midőn a kamarai lajstromzó a lajstromzás alapjául szolgáló feljegyzést teljesíti, ennek az aktusnak közvetlenül a kamarai lajstromba való bevezetéssel kapcsolatban kell történnie. Mivel ugyanis a törvény 13—15. §-aiban mindazon kellékeket felsorolja, melyeknek fennforgása esetén a védjegylajstromzás helyén van, azért — nézetem szerint — a védjegylajstromzó a bemutatott védjegyet, feltéve, hogy az valamely hivatalból figyelembe veendő lajstromozási tilalomba nem ütközik (1890:11. t.-cz. 1 — 4. §§. 1895 : XLI. t.-cz. 1. és 7. §§.), vagy lajstromozni vagy ennek lajstromzását megtagadni köteles. Kérdés tárgj^át csak az képezheti, vájjon a törvény által megszabott kellékeknek már a védjegy bejelentése alkalmával együttesen kell-e fennforogniok, hogy a lajstromzó a védjegyet a kamarai lajstromba bejegyezhesse, vagy pedig nem. 26*
