Szász János (szerk.): Védjegyjogi döntvénytár. A védjegyoltalomra vonatkozó törvények, rendeletek és nemzetközi szerződések, valamint a kereskedelemügyi minister és a bíróságok joggyakorlatának rendszeres gyűjteménye kapcsolatban az 1895. évtől 1910-ig belajstromozott fennálló szóvédjegyek betűsoros mutatójával. I. kötet (Budapest, 1911)

382 A védjegylajstromozás alakiságai. 1890 : tott keresk. és iparkamarák a védj egy lajstromozás végett jelentkező I. t.-cz. felek részéről egy-egy védjegyhez olyan terjedelmes árubejelentéseV ket is fogadnak el, a melyek messze túlterjednek azon a határon, L4 a melyen belül a bejelentő fél a védjegyoltalmat a végett igényelheti, hogy árúit más termelő vagy kereskedő hasonló árúitól a forgalomban megkülönböztesse. Mivel pedig a védjegyoltalomnak olyan árúkra történő kiterjesztése, a minőket az igénylő fél sem nem termel, sem nem árul, teljesen indokolatlan, de még a törvény czélzatával sem egyeztethető össze, mert ebben az esetben a védjegyoltalom megszerzésének feltételeképpen megkövetelt üzleti vállalat abban az értelemben, a melyben ezt a védjegytörvény supponálja, a valóságban nincsen meg, ezért (czímnek) a figyelmét arra a körülményre hivom fel, hogy helyesen fog eljárni, ha a jövőben olyankor, a midőn a fennforgó jelenségek arra engednek következtetni, hogy az igénylőnek a valóságban ipari vagy kereskedelmi vállalata nincsen, vagy hogy olyan árúkra kivánja védjegyének az oltalmát kiterjeszteni, a minőket a fenforgó körülmények szerint Ítélve sem nem termel, sem nem árúsít, az illető felet arra utasítja, hogy vállalatának a létezését igazolja, szükség esetén pedig módot nyújtson arra, hogy a hatóság meggyőződést szerezhessen arról, hogy a bejelentett árúk a bejelentő félnek az üzleti körébe vágnak, jelesül, hogy ilyen vagy ezekkel egy árúnembeli árúkat a valóságban termel, árúsít vagy raktáron tart. Igen fontos és egész közgazdasági életünkre kiható szempontok szólnak ugyanis a mellett, hogy egyesek ne jussanak a köz rovására olyan kizárólagos jogokhoz, a melyekre a tényleges üzleti viszonyok közt szükségük nincsen és a melyeket az illetők csak azért kívánnák a maguk részére biztosítani, hogy mesterséges akadályokat gördítsenek a kereskedelmi forgalom útjába. Egyébként az ilyen túltengő árúbejelentések a védjegyeknek helyes központi kezelését is csaknem lehetetlenné teszik, mert a védj egy gyei biztosított árúkörnek a nyilvántartását, áttekintését és meghatározását felette megnehezítik, a mi az érdekelt iparosokra és kereskedőkre nézve olyan hátrány, hogy ennek megszüntetéséről a védjegyhatóságnak kötelességszerűen gondoskodnia kell. Indokoltnak mutatkozik ennélfogva, ha (czím) a már foganatosított lajstromozásokat is a fentebb jelzett szempontokból ujabbi vizsgálat tárgyává teszi és a kifogás alá eső védjegybejelentések helyesbítését a védjegytulajdonos meghallgatásával foganatba veszi. Esetleges eljárásnak eredménye ide jelentendő. (1911 június 22.)