Szász János (szerk.): Védjegyjogi döntvénytár. A védjegyoltalomra vonatkozó törvények, rendeletek és nemzetközi szerződések, valamint a kereskedelemügyi minister és a bíróságok joggyakorlatának rendszeres gyűjteménye kapcsolatban az 1895. évtől 1910-ig belajstromozott fennálló szóvédjegyek betűsoros mutatójával. I. kötet (Budapest, 1911)

Az 1890: II. t.-cz. szövege. 3 7- §• Valamely védjegynek kizárólagos használati joga nem zárja ki azt, hogy ugyanazon védjegy más árúnemre más vállalkozó által ne használtassék. Ha az árúnemek azonosságára nézve kétség támad, a kereskedelemügyi minister a kereskedelmi és iparkamara meghallgatása után dönt (13. §.). 8. §• Több védjegynek ugyanazon folyamodó nevére a jelen törvény határozatai szerinti bejelentése még az esetre is meg van engedve, ha rendeltetésük ugyanazon árúnemekre való. 9. §. A védjegy azon vállalathoz tartozik, melynek védelmére szolgál, ugyanazzal megszűnik és birtokváltozás esetében az új birtokosra átszáll. Ez utóbbi esetben — hacsak a vállalatot az özvegy, kiskorú örökösök, hagyaték vagy csődtömeg nem folytatja — az új tulajdonos a birtok megszerzése után, különbeni törlés terhe alatt, 3 havi határidőn belül a védjegyet saját nevére átiratni tartozik. 10. Más termelő, iparos vagy kereskedő nevét, czégét, czímerét vagy üzletének megnevezését az illetők beleegyezése nélkül árúk megjelölésére használni tilos. 11. §. A mi ezen törvényben az árúk megjelöléséről mondatik : mindaz azok csomagolásain, tartályain, borítékain és az efféléken használt megjelölésekre nézve is áll. 12. §. Azon szabályok, melyek bizonyos árúk különös megjelöléséről intézkednek, különösen a fémjelzési szabályok, jelen törvény által változást nem szenvednek. 1*