Szász János (szerk.): Védjegyjogi döntvénytár. A védjegyoltalomra vonatkozó törvények, rendeletek és nemzetközi szerződések, valamint a kereskedelemügyi minister és a bíróságok joggyakorlatának rendszeres gyűjteménye kapcsolatban az 1895. évtől 1910-ig belajstromozott fennálló szóvédjegyek betűsoros mutatójával. I. kötet (Budapest, 1911)

Szabadjelzések. 211 rinestere) szót nem ismerik. De ínég ha a Valve szót ismernék is, a valve- 1890 : ból, azaz szelepből, csakis közvetve lehetne hengerre következtetni, t-czmert a hengerolajozást csakis a hengerek egy részénél végzik a sze- 3' §" lepen át és ekkor is nem a szelepnek, hanem mindig a hengernek olajo- ' zására szolgál a Valvoline-olaj. Az Oleine szó pedig olajat semmiféle nyelven nem jelent és így ezt a szót minőségjelzőnek tekinteni annál kevésbbé lehetett, mert a Valvoline fantasztikus szóban az »01ein« elő sem fordul, igy tehát nem is lehetett azt a felperesi állítást elfogadni, hogy a Valvoline szó a Valve és Ölein szavakból van összetéve. A mi már most felpereseknek azt az állítását illeti, hogy a Valvoline elnevezés a lajstromozás ideje előtt szabadjelzéssé vált, elfogadni szintén nem lehetett. Tény az, hogy 1873. és 1884. évek közötti időtartamban a Valvoline hengerolaj Magyarországon is ismert volt, sőt azt az 1882. évi vámárújegyzékbe fel is vették. De nem állapítható meg a periratokból, hogy ez a Valvoline hengerolaj más eredetű lett volna, sőt biztosnak vehető, hogy az olajat Magyarországon ismertté éppen a Leonard és Ellis czég tette, a mely ezt a kitűnőnek felismert hengerolajat oly nagy mennyiségben szállította hazánkba, hogy annak a vámárú jegyzékbe külön tételt kellett beállítani. így a Valvoline elnevezés csakis a Leonard és Ellis czégnek gyártmányaira utalt, úgy hogy az szabadjelzéssé nem válhatott. Tény az is, hogy ez a czég a Valvoline védjegyet 1884. évben bejegyeztette és 1894. évben meghosszabbította, úgy hogy az 1904. évig fennállt az ő részére. így tehát 1902. évben, amikor a Valvoline Oil Company a Valvoline szóvédjegyet lajstromoztatta, a Leonard és Ellis-féle Valvoline védjegy még érvényben volt. A védjegy tehát szabadjelzéssé ez idő alatt nem válhatott, mert ha tényleg a Valvoline elnevezést más gyárosok és kereskedők más eredetű hengerolaj árúik megnevezésére használták is illetéktelenül, az a körülmény, hogy ez ellen a védjegytulajdonos nem tiltakozott és a megtorló lépéseket nem tette meg, védjegyének elvesztését nem vonhatja maga után, annál kevésbbé, mert Magyarországon is lévén, elárusítója, lehet, hogy a visszaélések reá nézve olyan csekély jelentőséggel bírtak, hogy e miatt a bírói beavatkozást érdemesnek sem tartotta provokálni. Igazolja ezt szakértő kereskedőknek idevonatkozó az a kijelentése különösen, hogy ők az amerikai eredetű Valvoline olajat drágábban fizették, mert annak kiválóságát csakis a Leonard és Ellis, illetve a Valvoline Oil Company czégtől eredőnek ismerték. A mi végül azt a néhány napi megszakítást illeti, a mely idő alatt a Valvoline védjegy annak 1894. évi lejárata és újbóli belajstromozása között védve nem volt, azt a szabadjelzéssé válásádak kimondására elegendő alapnak tekinteni nem lehetett, mert egyrészt a Leonard és Ellis czég — a mint azt a kereskedők állítják — mindig oly nagy mennyiségben szállította Valvoline hengerolaját Magyarországra, hogy feltétlenül mindig ez az olaj dominált a piaczon 14*