Szász János (szerk.): Védjegyjogi döntvénytár. A védjegyoltalomra vonatkozó törvények, rendeletek és nemzetközi szerződések, valamint a kereskedelemügyi minister és a bíróságok joggyakorlatának rendszeres gyűjteménye kapcsolatban az 1895. évtől 1910-ig belajstromozott fennálló szóvédjegyek betűsoros mutatójával. I. kötet (Budapest, 1911)

202 Szabadjelzések. 1890: évi II. törvényczikket kiegészítő és módosító 1895. évi XLI. t.-cz. I.t.-cz. az alaptörvény hivatkozott pontját éritnetlenül hagyja. Már pedig ^' °' ha a törvényhozó az alaptörvény hivatkozott pontjának hatályát a szóvédjegyekre kiterjeszteni nem kívánta volna, úgy ezt a korlátozást a novellában kifejezésre is juttatta volna, úgy mint egyáltalában mindazon módosításoknál, a melyek az alaptörvény vonatkozó §-ára való hivatkozással a novellában létesíttettek. Egyébiránt nem tartalmaz a novelláris törvény oly rendelkezést, a mely az alaptörvény hivatkozott pontjával ellenmondásban állana, vagy a melyre az alperes által vont következtetést alapítani lehetne. A második kifogás érdemben elbírálásánál a törvény azon rendelkezéseinek összehasonlításából kellett kiindulni, a melyek egyfelől egy harmadik személynek valamely belajstromozott védjegynek a megtámadását lehetővé teszik, másfelől a melyek közérdekből bizonyos védjegyeket a lajstromozásból, illetve a már bejegyzetteknek hivatalbóli törlését igazolják. A törlési okokat meghatározó 1890. évi II. t.-cz. 21. §-a e) pontjából, valamint az ezen §. e) pontját kiegészítő 1895. évi LXI. t.-cz. 3. és 4. §-aiból folyik, hogy valamely bejegyzett védjegy törlését a védjegytulajdonoson kivül más is kérheti, azonfelül a törlés bizonyos esetekben hivatalból is eszközölhető. Kérdés tárgyát a jelen esetben csak az képezi, vájjon az, a kinek sem bejegyzett védjegye, sem be nem jegyzett árújegye nincsen, kérheti-e valamely belajstromozott védjegynek törlését oly okból, a mely hivatalból elbírálandó lajstromozási tilalmat képez s ha igen, van-e az illetőnek kereseti joga a bejegyzett védjegy tulajdonosa ellen. Az alaptörvény 3. és 4. §-aiban, valamint a novelláris törvény 1. és 2. §-aiban azon lajstromozási tilalmak állíttattak fel, a melyeket a törvény végrehajtásával megbízott minister közjogi szempontból figyelembe venni köteles, ennélfogva nem férhet kétség ahhoz, hogy minden olyan kérelem, a mely a hivathozott §-okban felállított lajstromozási tilalmak valamelyikére van alapítva, bárkitől eredjen is az, törvényes alapot nyújthat egy ujabbi eljárás felvételére, feltéve, ha oly bizonyítékok szolgáltatnak, a melyek az ügy ujabbi elbírálását indokolttá teszik. Ily irányban tehát mindenkinek kérvényezési, illetve panasztételi jogát közérdekből elismerni kell. Ebből azonban még korántsem következik, hogy a kérvényezési, illetve panasztételi jog kérelmezőnek, illetve panaszosnak a védjegytulajdonos elleni kereshetőségi jogát is megállapítja, mert a közérdekből emelhető panasz oly lajstromozás megsemmisítésére irányul, mely lajstromozást ex lege kellett volna megtagadni, így pedig csak egy hivatalból felveendő ujabbi eljárásról lehet szó, mely a védjegytulajdonos helyzetét nem súlyosbítja, nyilvánvaló lévén, hogy a