Szász János (szerk.): Védjegyjogi döntvénytár. A védjegyoltalomra vonatkozó törvények, rendeletek és nemzetközi szerződések, valamint a kereskedelemügyi minister és a bíróságok joggyakorlatának rendszeres gyűjteménye kapcsolatban az 1895. évtől 1910-ig belajstromozott fennálló szóvédjegyek betűsoros mutatójával. I. kötet (Budapest, 1911)
Szabadjelzések. 193 ejtett nyomozás alapján a következő tényállás állapíttatott meg : 1890: A Chartreuse elnevezést likőrárúkra először a La Grandé Chartreuse- fezben székelt karthausi barátok használták és pedig Magyarországon 3' §* az 1886. évi február 20-án 1309. sz. alatt letett védjegy formájában, ' P' mely a Grand Chartreuse szavakból, s egy körből kiemelkedő kereszt köré csoportosított 7 csillagból állt. Ezen védjegynek az oltalmi ideje 1896 február 20-án lejárt, s mivel a védjegytulajdonos annak megújítását nem kérte, 1896 február 20-án töröltetett. Ezen védjegy oltalmának megszűnése idején, sőt a hozzám beterjesztett szakvélemények túlnyomó többsége szerint már az oltalmi idő tartama alatt is hazai likőrgyárosaink majd mindenike készített és hozott rendszeresen forgalomba Chartreuse elnevezés alatt egy oly specziális izű likőrt, mely a karthausi barátok likőrjének izéhez hasonló, a mely eljárás ellen nevezett barátok nem tiltakoztak, és pedig valószínűleg azért, mert az általuk gyártott likőr a fentebb leirt csillagos és keresztes ábra által az egyszerűen Chartreusenek nevezett honi készítményektől megkülönböztetve volt, s az összetévesztést kizárta. A hazai Chartreuse nevezetű likőrkészítményeknek ezen folytonos és zavartalan, rendszeres forgalomba hozatala oda vezetett, hogy nemcsak az érdekelt forgalmi körök, hanem a fogyasztó közönség széles rétegeiben is egy oly felfogás vert gyökeret, mely a Chartreuse szóval az árúnak minőségét, s az illető likőrnek specziális izét jelölte meg, tehát mintegy bizonyos árúnemnek általánosan szokásos megjelölése volt használatos, míg a karthausi barátok készítményét továbbra is a már körülirt ábrás védjegyről ismerte meg. A Chartreuse szónak ezen szabadjelzéssé való átalakulási folyamata tehát végeredményében oda vezetett, hogy ezen elnevezés mint egy specziális izű, zöld vagy sárga színű likőrfajnak általánosan szokásos megjelölése terjedt el, s a mennyiben a fogyasztó a karthausi barátok által gyártott likőrt kívánta beszerezni, a minőségjelzővé és szabadj egy gyé vált Chartreuse szón túlmenőleg a nevezett barátoknak jelenleg lajstromozatlanul használt árú jegyére kellett súlyt helyeznie, avagy más oly támpontot keresni, melyről az eredeti gyártmányt felismerhette, mert a Chartreuse szó fogalmának most vázolt redukálódása következtében ezen elnevezés nem jelentette többé egy termelőnek árúit, hanem csak egy oly, az árú minőségére utaló s szabadjelzésként használt adatot, melylyel a specziális izekkel bíró likőrfajok közül egy bizonyos zamatú likőr közelebbről meghatározható, miként az más elnevezésekkel is, pl. Sherry, Brandy, Allasch stb. szavakkal történik. Ezen az alapon tehát a Chartreuse szónak szabadjelzési voltát annál is inkább megállapítani kellett, mert a La Grandé Chartreuse kolostornak védjegye 1896 február 20-án megszűnvén, a Chartreuse szónak szabadjelzéssé való átalaDr. Szász János: Védjegyjogi Döntvényíár. ^
