Szász János (szerk.): Védjegyjogi döntvénytár. A védjegyoltalomra vonatkozó törvények, rendeletek és nemzetközi szerződések, valamint a kereskedelemügyi minister és a bíróságok joggyakorlatának rendszeres gyűjteménye kapcsolatban az 1895. évtől 1910-ig belajstromozott fennálló szóvédjegyek betűsoros mutatójával. I. kötet (Budapest, 1911)

Szabadjelzések. 189 sére általánosan szokásos és mint egy bizonyos nemű likőrnek a 1890: köztudatba átment faji jelzése, a kizárólagos használati jog meg- t-czszerzésére nem alkalmas. °' 3. p. Panaszlott tagadja, hogy likőrárúkra a »Bénédictine« elnevezést előtte bárki használta volna, vagy hogy a panaszos által említett troppaui gyár vele egyidőben hozott volna likőrárút »Benedictiner« név alatt forgalomba, hogy tehát a »Bénédictine« elnevezés egy meghatározott nemű likőr jelzésére általánosan szokásos minőségjelző elnevezésének lenne tekinthető. Az 1890. évi II. t.-cz. 3. §-ának 3-ik pontja értelmében oly védjegyek, melyek a forgalomban bizonyos árúnemek megjelölésére általánosan szokásosak, a belajstromozásból ki vannak zárva ; minthogy pedig panaszos a megtámadott védjegy törlését ezen a jogalapon kéri, elbírálás tárgyát az képezi, hogy a »Bénédictine« szó egy bizonyos nemű likőrnek a forgalomban szokásos és köztudatba átment faji elnevezésének — tehát szabad jelzésnek — avagy panaszlott gyártmánya specziális jelzésének tekintendő-e 1 Ezen kérdés eldöntésénél elsősorban vizsgálandó volt a »Bénédictine« szó történelmi múltja, illetve a jelentősége, melylyel a szóvédjegyként történt belajstromoztatása előtt, mint panaszlott ábrás védjegyének alkatrésze a forgalom szempontjából bírt. A becsatolt iratok alapján kétségtelenül megállapítható, hogy a »Bénédictine« szavat likőrárújának megjelölésére Legrand A. fécampi likőrgyáros már 1863-ban alkalmazta ; és hogy árúit ezen elnevezés alatt bocsátotta forgalomba. Minthogy pedig ezzel szemben panaszosok egyáltalában nem bizonyították, hogy 1863. évet megelőző időben a »Bénédictine« szó likőrárúk elnevezéseként használtatott ; minthogy továbbá panaszlott által 66. sz. alatt becsatolt s valódiság tekintetében nem kifogásolt okirat tartalma által panaszosoknak az az állítása, hogy a »Bénédictine« elnevezést egy troppaui czég likőrárúinak jelzése Legrand A. fécampi czéggel egyidőben használta, meg van czáfolva, a »Bénédictine« szónak első használójául és ebből kifolyólag »Bénédictine« szó, árú jegy első birtokosának Legrand A. volt tekintendő. De a per során megállapíttatott az is, hogy Legrand A. 1864. évtől kezdve a »Bénédictine« likőrt egy specziális alakú üvegben és egészen sajátos elhelyezésű árú jegy-ábrákkal hozta forgalomba, hogy ezt a felszerelést, t. i. a védjegy-ábrákkal ellátott üveget már 1864. évi április 4-én letette a fécampi lajstromozó hatóságnál, hogy ezen letevéssel — a franczia törvény értelmében — Francziaországban úgy a felszerelésre, mint az összes és így a »Bénédictine« felírású czímkére is elnyerte a kizárólagos használati jogot. Minthogy pedig a Legrand A. által létesített gyár 1876. évben az összes védj egy-jogokkal együtt panaszlott tulajdonába ment át ;