Szász János (szerk.): Védjegyjogi döntvénytár. A védjegyoltalomra vonatkozó törvények, rendeletek és nemzetközi szerződések, valamint a kereskedelemügyi minister és a bíróságok joggyakorlatának rendszeres gyűjteménye kapcsolatban az 1895. évtől 1910-ig belajstromozott fennálló szóvédjegyek betűsoros mutatójával. I. kötet (Budapest, 1911)

Az árú rendeltetését jelző szavak. 173 szó nem a grammatikai szabályoknak megfelelő szóképzés, a meny- 1895: nyiben a kérdéses szó az »r« betűnek az »1« betűvel történt önkényes XLIés szándékos felcserélése folytán nyelvtani értelmét és jelentményét elveszíti és eszményi szó jellegét ölti magára. A »Digestol« szónak eszményi jellegére való tekintettel ezen szónak mint védjegynek belajstromozását nem kifogásolhattam, a mint hogy az osztrák kereskedelmi minister ur sem emelt észrevételt. (1909 április 9. 175/1908. sz.) V. ö. K. M. 868/1903. 1. 116. old. (207.). „Diáktenta" nem jelzi az árú rendeltetését. „Wáschermádel Seife" nem rendeltetésjelző. 357. Kereskedelemügyi Minister: A budapesti 7892. sz. »Diáktenta« szóvédjegy fentartását határoztam el, mert azt nem találtam olyannak, mely a novella 1. §-ába ütközik. A forgalomban az egyes tentafajok közötti különbségek, melyek az illető tentafaj keresletét irányítják, csak akkor bírnak fontossággal, ha ezen különbségek, illetve az illető árúfaj lényeges tulajdonságai határozottan és kiemelkedően jelezve vannak, mint például vegyi, vöröstenta stb. Mivel pedig a »Diák« szó, mely alatt a közfelfogás szerint a középiskola tanulóifjúsága értendő, az azzal megjelölt tentának ily lényeges tulajdonságára még távolról sem utal, a »diák« szónak tentára való vonatkozásában minőségjelzői jelentőséget tulajdonítani egyáltalában nem lehet. De másrészt ha most már azt kell mondani, hogy a »diák« szó azt, mintha az azzal megjelölt tenta tulajdonságainál fogva valamely meghatározott vevőkör szükségleteinek, illetve igényeinek kielégítésére alkalmas volna, nem fejezi ki, akkor ebből önként következik, hogy a forgalmi körök a »diák« szóban, — a mint ezt különben az ez irányban folytatott tárgyalások megerősítik — rendeltetést jelző adatot nem láthatnak annál kevésbbé, mert maga az árúnak közismert általános és egyetemes rendeltetésével szemben a »diák« szónak ama jelentősége, melynél fogva annak egy szűkebb vevőkörre utaló czélzást tulajdonítani lehetne, teljesen háttérbe szorul. így pedig a »Diáktenta« szóvédjegyet nem lehetne oly adatnak venni, mely kizárólag az árú rendeltetését vagy minőségét jelzi. Ez a felfogás teljesen megegyezőnek mondható azon felfogással, melynek alapján a reichenbergi kereskedelmi és iparkamaránál 1903 augusztus 13-án 3555. sz. alatt szappan megjelölésére a »Wáschermádel Seife« szóvédjegynek bejegyzése megengedtetétt. (1902 október 16. 744/1902. sz. és 1904 október 12. 525/1903. sz.)