Szász János (szerk.): Védjegyjogi döntvénytár. A védjegyoltalomra vonatkozó törvények, rendeletek és nemzetközi szerződések, valamint a kereskedelemügyi minister és a bíróságok joggyakorlatának rendszeres gyűjteménye kapcsolatban az 1895. évtől 1910-ig belajstromozott fennálló szóvédjegyek betűsoros mutatójával. I. kötet (Budapest, 1911)

Az árú minőségét jelző szavak. 147 miként azt folyamodó állítja, hanem oly latin szóképzés, mely a hashajtó szerek bizonyos nemének meghatározására szolgáló és orvosi szaknyelven használatos »Purgantia« szóképzéssel és ugyanazon latin szógyökből ered és egyébként is egy és ugyanazon cselekvényt, illetve működést fejez ki. A fentiek megdöntvén folyamodónak ama érvelését, hogy a »Purgalo« és »Purgator« sem élő, sem holt nye'ven fogalmat nem fejeznek ki, most már csak azzal a kérdéssel kellett foglalkozni, vájjon a kifogásolt védjegyek a novella 1. §-ában felállított azon lajstromozási tilalom alá esnek-e, mely szerint az árú minőségét jelző adatok a kizárólagos használati jog megszerzésére nem alkalmasak, illetve nem lajstromozhatók. Ugy a »Purgalo«, mint a »Purgator« kifejezésekre nézve megállapíttatott, hogy azok az árú mibenlétét és ennélfogva minőségét is jelzik. Folyamodó ezzel szemben azzal érvel, hogy ezen két szó nem jelezheti az árú minőségét. Az árú minőségének jelzésére — szerinte — ily szavak : jó, legjobb, legfinomabb, I. rendű stb. alkalmasak. Folyamodó ezen érvelése a törvény rendelkezésének félreismerésén alapulhat csak, mert a törvény által használt kifejezés alatt nemcsak az árúnak szorosabb értelmében vett minősége t. i. elsőrendű, jó, vagy kevésbbé jó volta értendő, hanem azon minősége is, mely alkatrészeinek, tulajdonságainak vagy egyáltalában mineműségének meghatározása. Ez a felfogás érvényesül a gyakorlatban és áll összhangban a szóvédjegyeknek belajstromozását megengedő novelláris törvény indokolásával. Mivel pedig kétségtelen, hogy a »Purgalo« és »Purgator« kifejezések mint vegyészeti és gyógyszerészeti készítmények, valamint hashajtó ásványvizek árújelei, világosan jelzik azt, hogy mily természetű árúkról van szó, ebben az értelemben minőségjelzőknek tekintendők és ez okból azokra kizárólagos használati jogot engedélyezni nem lehet, még pedig annál kevésbbé, mert mindkét kifejezés az árú rendeltetésére is enged következtetést. (1906 július 10. 743/1906.) 289. Kereskedelemügyi Minister: Az 1890 : II. t.-cz. 21. §-ának d) pontja és a novella 1. §-a alapján törlendő a budapesti 16174. sz. szeszes italok megjelölésére belajstromozott »Purgamenta« szóvédjegy, mert a »Purgamenta« szó az árúnak abbeli tulajdonságát fejezi ki, hogy az hashajtó czélokra is felhasználható, így pedig a novella 1. §-a szerint a »Purgamenta« szó minőségjelzői értelménél fogva védjegyül be nem lajstromozható. (1909 október 4. 921/1908.) ii Purgamenta" szeszes italokra minősé<jjelző. 10*