Szász János (szerk.): Védjegyjogi döntvénytár. A védjegyoltalomra vonatkozó törvények, rendeletek és nemzetközi szerződések, valamint a kereskedelemügyi minister és a bíróságok joggyakorlatának rendszeres gyűjteménye kapcsolatban az 1895. évtől 1910-ig belajstromozott fennálló szóvédjegyek betűsoros mutatójával. I. kötet (Budapest, 1911)

Az árú előállítási helyét jelző szavak. „Baranya" az árú előállításának helyét jelzi. „Árpád" szó nem tekinthető származási jelzőnek, mindamellett, hogy több ilynevü kőzséfj van. 1895: 105. Kereskedelemügyi Minister: A pécsi 67. szXLI- »Baranya« szóból álló szóvédjegyet azért, mert ezen szó] kizárólag t "CZ / * / ' i az aru származását jelzi és így az 1895 : XLI. t.-cz. 1. §-ába ütközik, 1' §' törölni rendelem. (1905 április 3. 204/1905.) Kereskedelemügyi Minister: A • pécsi 67. sz. »Baranya« szóvédjegy törlését elrendelő határozatomat fentartom, mert az 1895 : XLI. t.-cz. 1. §-ának az a czélzata, hogy egyáltalában földrajzi helyek és területek neve, ha azok, mint ilyenek a*vevőközönség előtt ismeretesek és azoknak a név által jelzett helyre vagy területre utaló értelmet tulajdonítani lehet, közérdekből zárassanak ki a törvényes oltalomból, nyilvánvaló lévén, hogy ily névre az ezen név által földrajzilag megjelölt területen levő összes termelőknek szükségük lehet akkor, midőn termeivényeik származását magán az árún, vagy azok csomagolásain stb. jelezni kívánják, úgy a mint az a kereskedelmi életben szokásban van. Továbbá tekintetbe veendő, hogy a fenthivatkozott törvényhez adott indokolás határozottan kifejezésre juttatja, hogy a növelláris törvény az eszményi szavaknak kiván oltalmat biztosítani, nem pedig oly szavaknak, melyek az árúkra vonatkoztatva deskriptív tartalmúak. Ha tehát a »Baranya« szó abból a szempontból biráltatik meg, vájjon az eszményi árú jelző vagy pedig az árú származási helyét jelző adatot képez-e, minden aggály nélkül lehet megállapítani, hogy a »Baranya« szó, mint Baranya vármegyének ismeretes névrövidítése a jelen esetben származást jelez, azt a tényt tekintve, hogy a védjegytulajdonos üzleti telepe Mohácson van. Ezzel szemben nem áll meg a kamarának a törvény téves értelmezésén alapuló azon nézete, hogy az osztrák részről letett »Árpád« szóvédjegy azért nem kifogásoltatott, mert bár Magyarországon hasonnevű községek, majorok és tanyák vannak, de azt tekintve, hogy az illető árú az említett földrajzi helyek egyikéből sem származik, az »Árpád« szóvédjegy származási helyet jelző védjegynek nem tekinthető, mert az »Árpád« szó személyi névnek tekinthető, mely Árpád vezérre emlékeztet, a nélkül azonban, hogy határozott utalással lenne akár a vezérre, akár bármely más meghatározott fizikai személyre. A szónak emez értelme mellett háttérbe lép a szónak földrajzi helyet jelző jelentménye, a mennyiben az »Árpád« nevű földrajzi helyek egyike sem ismeretes annyira a forgalmi körökben, hogy feltenni lehetne, miszerint a vevők azt származási helyet jelző adatnak fogják tekinteni. így pedig az »Arpád« szó eszményi árú jelzőnek tekintendő.