A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)

az „örökhagyó és a felperes is elálltak" a szerződéstől, a helyes szó- és fogalomhasználattal a szerződés közös megegyezéssel való megszüntetésének, illetve felbontásának felelne meg, ha a megállapított tényekkel kellően alá volna támasztva. A kérdéses szerződésmegszüntetéssel (felbontással) kapcsolatban a bíróság tényként mindössze azt állapította meg, hogy az örökhagyó a szerződés megkötése utáni időben egész a halála előtti napokig eladni igyekezett a házát, illetve eladási szándékát nyilvánította több alkalommal, amiről a felperes is tudomást szerzett anélkül, hogy bármiként cáfolta vagy ellenezte volna. Közvetlen bizonyíték tehát nincs a szerződés közös megszüntetését (felbontását) illetően, hanem bizonyítást csak ez a ráutaló tény nyert. A hallgatólag (facto concludente) történő szerződésmegszüntetést nem lehet ugyan teljesen kizártnak tekinteni — így pl. a szerződési okirat közös egyetértéssel való összetépése, a szerződéskötés előtti' helyzet tényleges visszaállítása s hasonlók útján —, azonban a szerződés megszüntetésének ráutaló tény(ek) alapján való megállapítása csak akkor lehetséges, ha a kérdéses tény határozottan — vagyis világosan s kizárólagosan — mutatja a felek közös megszüntetési akaratát, úgy hogy másra nem is lehet belőle következtetni. A fentebb kiemelt tény azonban a most említett követelménynek nem felel meg semmilyen szempontból. Azaz nem világos már önmagában sem az okát s célját illetőleg, ettől eltekintve pedig következtetési alapot, lehetőséget nyújt más körülményre, egyéb okra, illetve célra is, nem kizárólag a szerződés megszüntetésére. Ilyen eltérő, s egyben elfogadható okadatolás pl. az, amire a felperes hivatkozott, hogy ti. az örökhagyótól kapott házzal két házuk lett, amire szükségük nem volt s csak azért vették tervbe az örökhagyóval egyetértésben az egyik ház eladását, anélkül, hogy a köztük létrejött eltartási szerződés érvényét ezáltal érinteni kívánták volna. A szerződés közös megegyezéssel való megszüntetését (felbontását) tehát egyedül a szóban forgó hallgatólagos — ráutaló — tény alapján jogszerűen, megnyugtatóan megállapítani nem lehet. A Legfelsőbb Bíróság mindezeknél fogva megállapította — a szerződés érvényességének kérdésében — a másodfokú bíróság ítéleti döntésének törvénysértő voltát s ezért — a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezése mellett — az elsőfokú bíróság ítéletének idevonatkozó helyes, törvényszerű rendelkezését helybenhagyta. (1958. VI. 20. — P. törv. 21.154/1958.) Társadalombiztosítási feladat költségeinek átvállalása. 73. A Szakszervezeti Társadalombiztosítási Központ b.-i körzeti orvosa két kilométernél nagyobb körzetben látja el a teendőit. Ebben 6* 83