A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)

iránti perben hozott Ítéletek ellen beadott törvényességi óvás alapján hozott határozat a következő megállapításokat tartalmazza : A 42/1953. M. T. sz. rendelet 9. §-a alapján kiadott 1/1953. F. M. sz. rendelet 17. §-a értelmében : a tartalék ingatlanoknak a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, célgazdaságok használatába való adása, visszaadása a volt tulajdonosnak, valamint haszonbérbe adása a községi végrehajtóbizottság feladata. A rendelet 23. §-a értelmében pedig a volt tulajdonosnak visszaadott, valamint a* haszonbérbe adott tartalékföldeket az érdekeltnek birtokába kell adni. E feladatok elvégzésével a 17. § (1) bekezdésében és a 18. §-ban meghatározott bizottságok járnak el. E rendelet szerint tehát felpereseknek a megyei tanács által részükre visszajuttatott ingatlan birtokbaadását a rendelet 23. §-ában előírt módon, nem pedig a bíróság útján kellett volna szorgalmazni, — és tanácsi hatáskörbe tartozott annak az elbírálása is, hogy az alperes haszonbérleti jogára, továbbá a későbbi 1953. december 10. napján kelt föld visszaadási jegyzőkönyvbe foglalt határozatra és az 1954. február 22. napján kelt 61/1954. számú községi tanácsi határozatra figyelemmel a vitás terület birtokára a peres felek melyikének van joga, (1956. IV. 28. — P. törv. 24.088/1955.) Birtokháborítás mesgye beültetésével. 56. A felperes azt állította keresetében, hogy az alperes úgy telepített szőlőt a földingatlanára, hogy telke felé eső szélső sor művelése érdekében mintegy 15 QJ-ölet az ő ingatlanából is használ. Az alperest a birtokháborítás megszüntetésére és a mesgyén fekvő szőlősor eltávolítására, továbbá a közös mesgyén állott gyümölcsfák kivágásával okozott 1000 Ft kár megtérítésére kérte kötelezni. A másodfokú bíróság ítélete ja szőlő kiirtására kötelezi az alperest. A szőlő és bortermeléshez azonban fontos nemzetgazdasági érdek fűződik. A 4/1954. F. M. sz. rendelet 4. §-ának (1) bek. a) pontja értelmében ezért a szőlő kivágásának az engedélyezése a községi tanács végrehajtó bizottságának a hatáskörébe tariozik. A bíróság legfeljebb annak a megállapítására szorítkozhatott volna, hogy az alperesnek a mesgyén elhelyezett szőlősora a felperes érdekeit sérti. A felperes ennek megállapítása alapján fordulhatott volna a szőlő kivágás engedélyezése iránt az államigazgatási hatósághoz. A mesgye-eltolódás megfelelő helyesbítése azonban a per adatai szerint nemcsak a mesgyére ültetett szőlősor kiirtásával történhet meg. A mérnökszakértő szerint a nem megfelelő helyre ültetett szőlősort 20—50 cm-nyire nyugatra történő döntéssel át lehet helyezni. A helytelenül ültetett szőlősornak a megfelelő helyre való áttelepítése, átdöntése kérdésével az eljárt bíróságok nem foglalkoztak. Ennek lehetőségére gazdasági szakértőt sem hallgattak meg, pedig gazdasági szakértő meghallgatását a felperes maea 64