A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)

A fentiekre figyelemmel kétségtelen, hogy az alpereseknek a másodfokú bíróságnál előterjesztett halasztási kérelme mindenképpen indokolt, alapos volt s így a bíróság jogszabálysértéssel utasította azt el és emiatt a halasztás nélkül meghozott ítélet maga is jogszabálysértő lett. A Legfelsőbb Bíróság ezért a megtámadott ítéletet hatályon kívül helyezve a jogszabályoknak megfelelő határozatot hozott. (1958. VI. 27. — P. törv. 21. 023/1957.) Birtokigény érvényesítése megvett házasingatlanra. 47. A felperesek — akik a perbeli házasbeltelek 2/3 részbeni tulajdonosai — az ingatlan 1/3 részét megvették az alperestől. Az ingatlan birtokbaadása körül támadt vitában a törvényességi határozat a következő megállapításokat tartalmazza: Az alperes a szóban levő 1/3 rész ingatlanilletőségét azzal adta el a felpereseknek, hogy az általa lakott rész (szoba) birtokának az átruházására is kötelezte magát. A felek a szerződésben hosszú időt, csaknem egy évet szabtak meg a lakrész átadására, ami. az alperesre nézve kétségtelenül méltányos volt. Minthogy ekként az átruházott ingatlanilletőségre nézve a tulajdonjog mellett a birtok is a felpereseket illeti, az anyagi jogot sérti az elsőfokú bíróságnak az az álláspontja', hogy a felpereseknek az ingatlan bútokéhoz csak szükséglakás biztosítása ellenében van jogos igényük. Az alperes nem bérlőként lakott a felpereseknek eladott ingatlanban, így a felek jogviszonyában nem a lakbérletre vonatkozó jogszabályok, hanem a polgári jog általános szabályai az irányadók. Az utóbbiak szerűit pedig az alperes 1957. március 15. óta jogcím nélkül tartózkodik a felpereseknek eladott ingatlanrészben. Az alperesnek az eladott ingatlanrész bútokbaadása ellenében csupán a felperesek által jogszerűen visszatartott vételárrészre van jogos igénye (1958. VII. 3. — P. törv. 21.513/1958.) 48. A felperes az alperest arra kérte kötelezni, hogy az általa megvett és kifizetett ingat lant kiürített állapotban bocsássa a bútokéba. Előadta keresetében, hogy az alperes a házasingatlant beköltözhetően adta el, éppen annak tudatában, hogy a felperes is eladta saját házát és onnan ki kell költöznie. Ennek ellenére az alperes a házasingatlant nem ürítette ki, sőt megtagadta annak bútokéba bocsátását. A járásbúóság kötelezte az alperest, hogy a kérdéses házban levő lakást 15 nap .alatt bocsássa a felperes rendelkezésére, mert megállapítása szerint a szerződéskötéskor a felek szándéka a lakás azonnali birtokbabocsátásra irányult. Ezt az ítéletet a legfőbb ügyész törvényességi óvással támadta meg. A Legfelsőbb Bíróság az óvásban kifejtett állásponttal nem ért egyet A bizonyítási adatok alapján kétséget kizáró módon megállapítható, hogy 57