A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)

A tulajdonközösség megszüntetésénél elsősorban a felek megállapodása az irányadó, azonban atlól fontos okból el is lehet térni, ha az eltérés egyik « félnek sem okoz kiegyenlíthetetlen és lényeges érdeksérelmet. Ha a felek között nem jön létre megállapodás a megosztás módjára nézve, akkor a természetbeni megosztás célszerű keresztülvitele érdekében gazdasági szakértő meghallgatása útján tisztázni kell a megosztásra kerülő ingatlanok értékét és ennek a figyelembevétele mellett is a megosztásnak keresztülvihető legésszerűbb módját. Az adott esetben a községi tanács építésügyi bizottságának 1953. évi értékelése már nem lehet megnyugtató, mert azóta az ingatlanok értékében jelentős változás következhetett be. Az értékelés és a megosztási mód meghatározása során tisztázni kell azt is, hogy a perbeli- telek valóban különböző minőségű-e. Ha ennek során az derülne ki, hogy a telek hátsó (keleti) része talajvizes, akkor további tisztázandó kérdés, hogy az építkezés céljára mennyiben alkalmas. Ha a természetbeni megosztás csak úgy lenne célszerűen keresztülvihető, hogy az egyik vagy másik félnek az őt illető tulajdoni aránynál nagyobb rész jutna, akkor az ellenérdekű fél megfelelő pénzbeli kiegyenlítésre tarthat igényt. A szakértőnek e különbözetre és annak értékére is véleményt kell nyilvánítania. Természetbeni megosztás esetén nem hagyható figyelmen kívül az a körülmény sem, hogy a bíróság a telek megosztását a Legfelsőbb Bíróság polgári kollégiumának 623. számú állásfoglalása (B. H. 1958. 3. sz.) szerint csakis az építésügyi hatóság előzetes engedélye alapján rendelheti el. Bővebb felderítésre várnak, a megosztási mód meghatározásánál való figyelembevétel végett, a peres felek személyes és méltánylandó körülményei (pl. lakásviszonyok, építkezési lehetőségek, az ezekhez szükséges anyagi erő stb.) is. E végett részletesen ki kell hallgatni a feleket. Gondos figyelmet kíván az is, hogy a felek indokolt lakásszükséglete milyen megoldás mellett nyerhetne legmegfelelőbb kielégítést. Ha a szakértő véleménye szerint a természetbeni megosztásra nincs* elfogadható mód, akkor az úgynevezett megváltásos eljárásra kerülhet sor, feltéve, hogy a felek valamennyien nem tiltakoznak az ellen. E szerint az egyik tulajdonostárs megfelelő ár mellett megválthatja a másik tulajdoni illetőségét. Annak, hogy az épületeket ez idő szerint ténylegesen az alperes használja, az adott esetben nem lehet ügydöntő jelentősége, mert az ingatlanoknak a felperesek által való netáni megváltása esetén is biztosítható lenne az alperes és családtagjai részére igényjogosultságuknak megfelelő helyiség. Ha pedig végül az árverés útján való megszüntetésre kerülne a sor, ezzel kapcsolatban a joggyakorlat által kifejezésre juttatott elvek alapján félre nem érthető határozottsággal kell rendelkezni. (1958. V. 6. — P. törv. 20.819/1958.) 43