A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)

ták, a sertésólat és az azzal elfoglalt területet a jogelődük pótlásként kapta* mert a lakóháza kisebb területen feküdt. Tényállításaik igazolására több tanút is bejelentettek. A perben eljárt bíróságok a bizonyítás elrendelését mellőzték és a keresetnek helyet adtak. Álláspontjuk szerint az alperesek elbirtoklás útján nem szerezték meg az óllal elfoglalt telekrész tulajdonjogát, mert a tényleges és megszakítás nélküli birtoklás csak tulajdonszerzésre irányuló szándék fennállása esetén vezethet elbirtokláshoz. Ily eme az alperesek maguk sem hivatkoztak. Utaltak arra is, hogy a községben 1932-ben telekkönyvi betét szerkeszt és volt, s amennyiben az alperesek jogelődei valóban pótlásként kapták volna a perbeli kis kert területet , akkor ezt a betétszerkesztési eljárás során telekkönyvileg is keresztül vezették volna. — A Legfelsőbb Bíróság elnökének e döntés ellen beadott óvása alapos. Ha az alperesek védelmi előadása való, és megfelel a tényeknek az is, hogy az alperesek és jogelődeik a perbeli területet 32 évet meghaladó időn át zavartalanul birtokolták, akkor szó lehet arról, hogy a telekkönyvi állapot szerint ugyan a felperes nevén álló ingatlanrészt az alperesek elbirtoklás útján megszerezték. Az e végből felajánlott bizonyítást tehát az eljárási szabályok szerint nem lehetett volna mellőzni. A telekkönyvi rendezésnek az 1932. évi betétszerkesztési eljárások során való elmaradása sem dönti meg azt a tényt, hogy a pótlásként s tulajdonul kapták az alperesek jogelődei a perbeli területet. A telekkönyvi rendezés a betétszerkesztés során több okból elmaradhatott. Ennek elmaradása egymagában nem ad alapot a tanúkihallgatás mellőzésére. Annál kevésbé, mert az alperesek a fellebbezésük indokaiban azt is előadták, hogy a kérdéses parcellára a felperes tulajdonjoga a telekkönyvi betétszerkesztés során tévesen lett bejegyezve. Ez a fellebbezési támadás pedig azt a kötelességet rótta a bíróságra, hogy tisztázza azt is, hogy a betétszerkesztési eljárás során miért nem történt meg ennek a telekrésznek a tényleges helyzettel megegyező telekkönyvi rendezése. (1957. VI. 18. — P. törv. 20.473/1957.) Elidegenítési és terhelési tilalom. 6. A peres felek hat éven át házasságon kívüli élettársakként együtt éltek. Az együttélés idején a tanács végrehajtó bizottsága a perbeli 120 •-öl területű telket — térítés ellenében — házhely céljára az alperesnek juttatta. A telek tulajdonjogát juttatás címén az alperes javára bekebelezték, egyidejűleg azonban az elidegenítési és terhelési tilalmat a Magyar Állam javára feljegyezték. Ennek a tilalomnak a feljegyzését máig sem törölték. Ezen a juttatott telken a peres felek 1954 májusban építkezni kezdtek. Az építkezési anyagot együttesen szerezték be, s az építkezési munkálatoknál mindketten fizikai munkát is végeztek. A közös munka eredménye23