A törvényességi óvások gyakorlata. A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvások folytán hozott határozatai, 1956. V.-1958. X. (Budapest, 1959)

ítéletet a másodfokú bíróság helybenhagyta azzal, hogy a pinceásás, kútásás veszélyes üzemnek minősül, amitől az alperes építkezéséhez történt homokásás alig tért el. — A Legfelsőbb Bíróság elnöke részéről emelt törvényességi óvás alapos. A polgári jog általános szabályai szerint a tárgyi felelősség az üzem, üzemmód, az iparűzés, foglalkozás veszélyességéből ered, és azt terheli, aki ipari vagy egyéb olyan foglalkozást folytat, vagy olyan üzemmódot alkalmaz, amely természeténél fogva különös veszéllyel jár. A különös veszély fennáll ott, ahol az üzemi vállalkozás elemi erő felhasználásával működik, de fennáll anélkül is ott, ahol az alkalmazott üzemmód szükségszerűen együtt jár a hatásaiban előre ki nem számítható eredményekkel. Az utóbbi alapján vonta a gyakorlat a veszélyes üzemek körébe pl. a kútásást, amelynél a különös veszélyt nem lehet kizárni. Azonban az üzemi termelésen kívül, az egy-két személy által kézierővel végzett felszíni homokásást nem lehet ebbe a körbe vonni. Az eközben történt baleset a vétkesség alapján való felelősség körébe esik, és a vétkes fél a kárt annyiban tartozik megtéríteni, amilyen mértékben ő vagy megbízottja a munkahely kiválasztásánál, a szükséges felvilágosítás megadásánál és az ellenőrzésnél mulasztást követett el. Mivel az istállófal helyreállítása és az azzal kapcsolatos kisméretű homokásás különös veszéllyel nem szokott járni, a felperes balesetére a veszélyes üzemekre vonatkozó tárgyi felelősség szabályait nem lehet alkalmazni. Az alperes a baleset folytán keletkezett kárt a vétkes felelősség szabályai szerint olyan mértékben köt.eles megtéríteni, amilyen mértékben ő vagy megbízottja az említett módon mulasztást követett el. (1957. II. 1. — P. törv. 23.20711956.) Veszélyes üzemi jelleg a hajtómű átmeneti kikapcsolásánál. 96. Az alap tényállás szerint a felperes négytonnás tehergépkocsija szénért ment I. községbe. Amikor a gépkocsi a vasúti átjáróhoz ért, hó esett és az út csúszós lett. Az úttest a vasúti pályatest túlsó oldalán hirtelen mintegy 20 —25%-os emelkedéssel folytatódik. A felperesi gépkocsivezető a vasúti pályatest előtt megállt, meggyőződött arról, hogy vonat nem közlekedik, ezért ráhajtott a vasúti pályatestre, amelynél sorompó felszerelve nincs. Amint a gépkocsi a vasúti sín túlsó oldalán az emelkedésre akart felhajtani, a friss hóban visszacsúszott a vasúti sínre. A gépkocsivezető újból megkísérelte az emelkedésen való felhaladást, de a gépkocsi ismét visszacsúszott. A második visszacsúszásnál már odaérkezett a közeledő személyvonat és a gépkocsit elütötte. Mind a gépkocsiban, mind a személyvonatban kár keletkezett. A másodfokú bíróság az ítéletében abból indult ki, hogy az adott esetben valójában nem két veszélyes üzem összeütközéséről van szó, mert 106